Jób 24
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
¿Por qué no son reservados los tiempos oportunos por ʼEL-Shadday? ¿Por qué los que lo conocen no vislumbran sus días?
2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
Hay los que remueven los linderos, roban los rebaños y los devoran,
3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
se llevan el asno de los huérfanos, toman en prenda el buey de la viuda,
4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
apartan del camino a los necesitados y hacen que se escondan todos los pobres de la tierra.
5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
Allí están, como asnos del desierto. Salen a su tarea y buscan con ansia el sustento. La región fría es la que ofrece alimento a sus hijos,
6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
cosechan en campo ajeno, y tienen que rebuscar en la viña del perverso.
7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
Pasan la noche desnudos, faltos de ropa y no tienen cobertura contra el frío.
8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
El aguacero de las montañas los empapa, y se pegan a las rocas por falta de refugio.
9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
Hay otros que arrancan del pecho al huérfano, y toman en prenda al bebé del pobre.
10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
Hacen que anden mudos, sin ropa, y quitan las gavillas al hambriento,
11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
los que exprimen el aceite en sus molinos, y pisan sus lagares, pero tienen sed.
12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
Desde la ciudad gimen los hombres y claman los heridos, pero ʼElohim no atiende sus necedades.
13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
Son los que se rebelan contra la luz. No quieren conocer sus caminos ni están en sus sendas.
14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
De madrugada se levanta el asesino, mata al pobre y al menesteroso, y de noche actúa como ladrón.
15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
El adúltero espera la llegada de la noche y se dice: Nadie me verá. Y cubre su cara.
16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
Mina las casas en la oscuridad. Durante el día se encierra. No conoce la luz del sol.
17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
Porque la mañana le es lo mismo que densa oscuridad, porque está familiarizado con los terrores de densa oscuridad.
18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Es veloz sobre la superficie del agua. Su parte es maldita en la tierra. No volverá por el camino de las viñas.
Como la sequía y el calor le roban el agua a la nieve, así hace el Seol a los que pecaron. (Sheol h7585)
20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
Los olvidará el seno materno. Dulce será su sabor a los gusanos. Nunca serán recordados, y como un árbol serán quebrantados los perversos.
21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
Porque maltrataron a la estéril, a la que no da a luz, y no hacen bien a la viuda.
22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
La sequía arruina también a los poderosos con su poder. Se levantan y no creen ni en su propia vida.
23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
ʼElohim les da seguridad, y ellos confían en ella. Los ojos de Él observan sus caminos.
24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
Aunque ensalzados por un tiempo, desaparecen. Son abatidos, marchitados como plantas y cortados como espigas.
25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
Si esto no es así, ¿quién me puede probar que soy un mentiroso, y dejar sin valor mis palabras?
