Jób 14
1 Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
婦女所生的人，壽命不長，且飽嘗煩惱。
2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
他生出像花，瞬息凋謝；急馳如影，不得停留。
3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
這樣的人，豈配你睜眼注視一下﹖或傳他到你面前聽審﹖
4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
誰能使潔淨出於不潔﹖沒有一人!
5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
他的時日既已注定，他的歲數既由你掌管，他決不能越過你定下的期限：
6 Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
請你別看他，讓他安息，好像傭工度過自己的日期。
7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
若是一棵樹被砍伐了，仍有希望生出新芽，嫩枝叢出不窮。
8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
它的根雖老於地下，枝幹縱枯死地上，
9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
但一有水氣，立即生芽，好似幼苗發出枝葉。
10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
但是人一死，立即僵臥；人一斷氣，他究竟在何處﹖
11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
海水能乾涸，江河能枯竭；
12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
同樣，人一僵臥，即不能起立，直到天不存在，仍不能醒起，仍不能由永眠中起來。
13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
唯願你將我藏於陰府，將我隱藏，直到挽回你的憤怒；願你給我定一期限，好記念我。 (Sheol h7585)
14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
人若死了，豈能再生﹖我在整個從軍之日，要堅持到底，直到換班的時期到來。
15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
你若呼喚我，我必回答你：你對你手所造的，必有一種懷念。
16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
你現今既數了我的腳步，不必再監察我的罪過。
17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
請把我的罪過封閉在囊中，滌淨我的一切過犯。
18 Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
但是，山能崩裂離析，盤石能由原處挪移，
19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
流水能穿過石頭，驟雨能沖出泥沙：你也照樣消滅了人的希望。
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
你時常攻擊他，使他消逝；改變他的容貌，遣他離去。
21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
此後，他的兒子受尊榮與否，他也不知；他們受輕賤與否，他也不覺。
22 Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
他只覺自己肉身的痛苦，他的心靈只為自己悲哀。
