Jób 12
1 Felele erre Jób, és monda:
Respondens autem Iob, dixit:
2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
Ergo vos estis soli homines, et vobiscum morietur sapientia?
3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
Et mihi est cor sicut et vobis, nec inferior vestri sum: quis enim haec, quae nostis, ignorat?
4 Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
Qui deridetur ab amico suo sicut ego, invocabit Deum, et exaudiet eum: deridetur enim iusti simplicitas.
5 A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
Lampas contempta apud cogitationes divitum, parata ad tempus statutum.
6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
Abundant tabernacula praedonum, et audacter provocant Deum, cum ipse dederit omnia in manus eorum.
7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
Nimirum interroga iumenta, et docebunt te: et volatilia caeli, et indicabunt tibi.
8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
Loquere terrae, et respondebit tibi: et narrabunt pisces maris.
9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
Quis ignorat quod omnia haec manus Domini fecerit?
10 A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
In cuius manu anima omnis viventis, et spiritus universae carnis hominis.
11 Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
Nonne auris verba diiudicat, et fauces comedentis, saporem?
12 A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
In antiquis est sapientia, et in multo tempore prudentia.
13 Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
Apud ipsum est sapientia et fortitudo, ipse habet consilium et intelligentiam.
14 Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
Si destruxerit, nemo est qui aedificet: si incluserit hominem, nullus est qui aperiat.
15 Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
Si continuerit aquas, omnia siccabuntur: et si emiserit eas, subvertent terram.
16 Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
Apud ipsum est fortitudo et sapientia: ipse novit et decipientem, et eum qui decipitur.
17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
Adducit consiliarios in stultum finem, et iudices in stuporem.
18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
Balteum regum dissolvit, et praecingit fune renes eorum.
19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
Ducit sacerdotes inglorios, et optimates supplantat:
20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
Commutans labium veracium, et doctrinam senum auferens.
21 Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
Effundit despectionem super principes, eos, qui oppressi fuerant, relevans.
22 Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
Qui revelat profunda de tenebris, et producit in lucem umbram mortis.
23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
Qui multiplicat gentes et perdit eas, et subversas in integrum restituit.
24 Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
Qui immutat cor principum populi terrae, et decipit eos ut frustra incedant per invium:
25 És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
Palpabunt quasi in tenebris, et non in luce, et errare eos faciet quasi ebrios.
