Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
A minha alma tem tedio á minha vida: darei livre curso á minha queixa, fallarei na amargura da minha alma.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
Direi a Deus: Não me condemnes: faze-me saber porque contendes comigo.
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
Parece-te bem que me opprimas? que rejeites o trabalho das tuas mãos? e resplandeças sobre o conselho dos impios?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Tens tu porventura olhos de carne? vês tu como vê o homem?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
São os teus dias como os dias do homem? Ou são os teus annos como os annos de um homem,
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
Para te informares da minha iniquidade, e averiguares o meu peccado?
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
Bem sabes tu que eu não sou impio: todavia ninguem ha que me livre da tua mão.
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
As tuas mãos me fizeram e me formaram todo em roda; comtudo me consomes.
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Peço-te que te lembres de que como barro me formaste e me farás tornar em pó.
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Porventura não me vasaste como leite, e como queijo me não coalhaste?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
De pelle e carne me vestiste, e com ossos e nervos me ligaste.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
Vida e beneficencia me fizeste: e o teu cuidado guardou o meu espirito.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Porém estas coisas as occultaste no teu coração: bem sei eu que isto esteve comtigo.
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
Se eu peccar, tu me observas; e da minha iniquidade não me escusarás.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
Se fôr impio, ai de mim! e se fôr justo, não levantarei a minha cabeça: farto estou de affronta; e olho para a minha miseria.
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
Porque se vae crescendo; tu me caças como a um leão feroz: tornas-te, e fazes maravilhas contra mim.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
Tu renovas contra mim as tuas testemunhas, e multiplicas contra mim a tua ira; revezes e combate estão comigo.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
Por quepois me tiraste da madre? Ah se então dera o espirito, e olhos nenhuns me vissem!
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
Que tivera sido como se nunca fôra: e desde o ventre fôra levado á sepultura!
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Porventura não são poucos os meus dias? cessa pois, e deixa-me, para que por um pouco eu tome alento;
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
Antes que vá e d'onde nunca torne, á terra da escuridão e da sombra da morte;
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
Terra escurissima, como a mesma escuridão, terra da sombra, da morte e sem ordem alguma e onde a luz é como a escuridão.
