1 Mózes 43
1 Az éhség pedig elhatalmazott vala az országon.
Leleꞌ naa, ndoes-laꞌas sia Kanaꞌan boe fua.
2 És lőn mikor fogytán vala az eleség, melyet Égyiptomból hoztak vala, monda nékik az ő atyjok: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget.
Yakob no ume isi nara rabasaꞌ hendi nanaat fo maꞌahulu na, ana nara rendi mia Masir. Boe ma ana nafadꞌe se nae, “Ana nggare. Malole lenaꞌ hei baliꞌ Masir mii, fo hasa seluꞌ nanaat fee hita dei.”
3 És felele néki Júda, mondván: Erősen fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerűljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia.
Te Yahuda nataa nae, “Amaꞌ! Faiꞌ naa, fetor naa fee nesenenedꞌaꞌ neu hai nae, mete ma hai nda mo amaꞌ ana muri ma sa, naa, hai afiꞌ mitudꞌu mata mara neu e.
4 Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget;
De amaꞌ musi mboꞌi odꞌi Benyamin, fo tungga hai dei. Naa fo hai feꞌe mii hasa nanaat fee amaꞌ.
5 Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerűljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz.
Te mete ma amaꞌ nda fee Benyamin neu sa, naa, hai o nda mi saꞌ boe. Te atahori Masir naa olaꞌ taꞌo naa ena naa.”
6 És monda Izráel: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek?
Boe ma Yakob ai se nae, “Taꞌo bee de hei mifadꞌe atahori naa, mae hei odꞌi ma feꞌe hela esa fai. Hei sangga miꞌisususaꞌ a au!”
7 Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felőlünk és nemzetségünk felől, mondván: Él-é még atyátok? van-é még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát?
Te ara kokoe rae, “Amaꞌ e! Atahori naa akaꞌ natane nakandooꞌ a, fo nae bubꞌuluꞌ hita bobꞌonggiꞌ nara. Ana natane nae, ‘Taꞌo bee? Hei ama ma feꞌe masodꞌaꞌ, do? Hei feꞌe ma odꞌi touꞌ fai, do?’ De hai feꞌe mae saa fai!’ Naa de hai o olaꞌ no matetuꞌ boe. Te se nitaꞌ nae ana nae denu hai mendi odꞌiꞌ neu sia naa?”
8 És monda Júda Izráelnek, az ő atyjának: Bocsásd el azt a fiút én velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink.
Boe ma Yahuda olaꞌ seluꞌ nae, “Amaꞌ! Mboꞌi anaꞌ naa neu no hai leo. Au helu, mete ma dadꞌi saa-saa neu e, naa, au nggati ala e. Mete ma au nda o baliꞌ e masodꞌaꞌ neu amaꞌ sa, naa, amaꞌ fua salaꞌ neu au losa mate. Dadꞌi amaꞌ mboꞌi anaꞌ naa leo, te hai mae lao ia ena. Malole lenaꞌ hai mi lai-lai, fo ata afiꞌ mate ndoes.
9 Én leszek kezes érette, az én kezemből kérd elő. Ha vissza nem hozom őt hozzád, és elődbe nem állítom őt, mind éltig bűnös legyek előtted.
10 Bizony ha nem késlekedünk vala, ez ideig már kétszer is megjöhettünk volna.
Sobꞌa hai nda mihani doo na basa ia sa, naa hai baliꞌ lao rua ena.”
11 És monda nékik Izráel az ő atyjok: Ha csakugyan így kell lenni, akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát.
Boe ma ama na nae, “Mete ma taꞌo naa, naa, hei tao taꞌo ia. Mendi hita rae na buna-bꞌoa malole na, onaꞌ a oni oeꞌ, bumbu-bumbu, hau maꞌameniꞌ raa na, modꞌo salap, kanari no hau dekeꞌ lain ra. Mendi basa se fee neu fetor Masir a, fo mae ia hita lepa-ngges na.
12 Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sőt a mely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez.
Hei o mendi doiꞌ dedesi na lao rua, huu hei musi fee baliꞌ doiꞌ fo hei hambu mia karon mara faiꞌ naa. Mbei ma atahori naa ra mbedꞌaꞌ rasalaꞌ.
13 Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz.
Mo hei odꞌi ma boe, te baliꞌ lai-lai e.
14 A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva.
Au hule-huleꞌ fo Lamatualain Koasa mana Seliꞌ na, tao fetor a kasian hei. Naa fo ana nau fee baliꞌ Benyamin no Simeon, fo basa hei baliꞌ. Te, mete ma ana nggara mopo se, naa, au lemba sususaꞌ naa sambe mate.”
15 Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az ő kezökbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Égyiptomba, és megállának József előtt.
Basa naa de, ara reu raduru lepa-ngges ma haꞌi doiꞌ, fo rendi Masir neu. De ara lao ro Benyamin. Ara losa naa de, reu risiꞌ Yusuf.
16 A mint meglátá József ő velök Benjámint, monda az ő háza gondviselőjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek ma délben.
Yusuf nita Benyamin no aꞌa nara ma, ana denu malangga mana tao ues nae, “We! Mo atahori ia ra risiꞌ ume ngga. Mi tati sapi esa, fo nasu maladꞌa-maladꞌaꞌ. Te dei fo, ara raa reorenduꞌ ro au.”
17 És az a férfiú aképen cselekedék, amint József parancsolta vala, és bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába.
Boe ma, malangga mana tao ues tao tungga Yusuf parenda na. De ana no se risiꞌ Yusuf ume na.
18 És megfélemlének azok az emberek, a miért bevivék őket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely először a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt.
Ara lao boe ma, aꞌa nara ramatau rala seli. Sia dalaꞌ taladꞌa na ara ola-olaꞌ rae, “We! Taꞌo bee de ana denu ro hita tisiꞌ ia. Seꞌu-seꞌu te nae tao naꞌasususaꞌ hita, huu doiꞌ fo ara tao baliꞌ sia hita karon na maꞌahulu na. Ara ro hita ia tema, fo aiboiꞌ ma, toꞌu hita, fo tao dadꞌi ate na. Ma rambas rala hita keledei nara.”
19 És járulának József házának gondviselőjéhez, és szólának néki a ház ajtajában.
Naa de, deka-deka Yusuf ume na ma, ara olaꞌ ro malangga mana tao ues a rae,
20 És mondának: Kérünk uram! Ennekelőtte alájöttünk vala eleséget venni.
“Ama! Hai moꞌe maꞌaf, te maꞌahulu na hai ima hasa nanaat sia ia ena boe.
21 És lőn mikor éjjeli szállásra jutánk és kioldjuk vala a mi zsákjainkat: ímé mindenikünknek pénze az ő zsákjának szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal.
Hai baliꞌ kamboꞌ mi, de hai hahae mia dalaꞌ. Mae sungguꞌ ma, hai sefi karon fo mae hani banda ra. Naa te hai hambu baliꞌ esa-esaꞌ doiꞌ are mara, mia karon rala. Hai nda mihine seka mana tao neu naa sa. De ia naa, hai mendi baliꞌ basa doiꞌ naa ra. Dadꞌi amaꞌ afiꞌ mumunasa o. Hela fo amaꞌ nahine, ia naa hai o mendi doiꞌ lenaꞌ fo mae hasa seluꞌ nanaat feuꞌ.”
22 De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki tette a mi pénzünket zsákjainkba.
23 És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájok Simeont.
Basa ma, malangga mana tao uesꞌ a nataa nae, “Hei neneꞌ a. Afiꞌ mimitau. Mbei ma hei Lamatualain ma, mana fee nggi papala-babꞌanggiꞌ sia karon naa ra. Faiꞌ naa, au simbo ala basa hei doi ma ena. Hei nda mihuta saa saꞌ boe!” Boe ma ana mboꞌi Simeon neu se.
24 Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az ő szamaraiknak.
De basa se risiꞌ Yusuf ume na rala. Malangga mana tao ues a fee se oe safe ei nara. Ana o hani keledei nara boe.
25 Ők pedig elkészíték az ajándékot mire József délben megjöve; mert megértették vala, hogy ott ebédelnek.
Boe ma, nafadꞌe nae, “Dei fo hei mia reorenduꞌ mo malangga.” Ara feꞌe rahati Yusuf nenema na ma, ara haꞌi memaꞌ lepa-ngges nara.
26 Mikor József haza jöve, bevivék néki az ajándékot, mely kezökben vala, a házba, és leborulának előtte a földig.
Yusuf losa boe, basa se sendeꞌ lululangga nara sia mata na. Dei de, ara fee lepa-ngges ra reu e.
27 És kérdezősködék egészségök felől, s monda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, a kiről nékem szóltatok? él-é még?
Yusuf natane se nae, “Taꞌo bee? Basa hei malolole, do? Hei ama ma lasiꞌ naa, onaꞌ bee? Ana malole, do?”
28 Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magokat és leborulának.
Rataa rae, “Amaꞌ ate lasi ma, fo hai ama bꞌonggi ma, malolole.” Basa de, ara beꞌutee fee hadat neu e.
29 És felemelé szemeit és látá Benjámint az ő atyjafiát, az ő anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, a ki felől nékem szóltatok vala? És ismét monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!
Yusuf mete ndule basa se, de nita odꞌi na Benyamin. Ana nae, “Ooo! Ia eni, hei odꞌi muri ma fo hei dui faiꞌ naa, do?” Boe ma ana olaꞌ no Benyamin nae, “Ana ngge! Au hule-huleꞌ fo Lamatualain pala-banggi fee nggo papala-babꞌanggiꞌ naeꞌ.”
30 Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az ő öcscse iránt, és erőlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra.
Nita Benyamin ma, Yusuf naeꞌ a natudꞌu susue na ena. Huu ana sue odꞌi na nae na seli. Ana nda naeꞌ a naꞌatataaꞌ nala rala na sa ena. De ana lai-lai lao hela se, nisiꞌ kama na rala. Ana nggae mesuꞌudꞌu-faruka sia naa.
31 Azután megmosá orczáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok enni valót.
Nggae basa, dei de neu narou mata na. Ana naꞌamamateꞌ rala na, de neu nandaa no se fai. Basa de, ana denu pagau nara reu ralalau mei a.
32 És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Égyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön: Mert nem ehettek az Égyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az Égyiptombeliek előtt.
Ara tao fee Yusuf naa mia mei mesaꞌ ne. Odi-aꞌa nara raa sia mei feaꞌ. Atahori Masir mana tao ues nara raa sia mei feaꞌ boe, huu atahori Masir ra melumudꞌu raa raꞌabꞌue ro atahori Ibrani ra.
33 Leűlének azért ő előtte, az elsőszülött az ő elsőszülöttsége szerint, és a fiatalabb az ő fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra.
Malangga mana tao ues a fee Yusuf odꞌi-aꞌa nara endoꞌ matambambaliꞌ ro e. Ana fee se endoꞌ teri-teri tungga sira too nara, mia aꞌaꞌ losa odꞌi muriꞌ a. Rita taꞌo naa ma, titindindi.
34 Ő pedig részt juttata azoknak maga elől és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájok részénél. És ivának és megittasodának ő nála.
Yusuf denu pagau nara haꞌi nanaat fee odꞌi-aꞌa nara mia mei na. Basa se simbo ona-ona esaꞌ. Te ara tao fee Benyamin, lenaꞌ aꞌa nara lao lima. De basa se raa-rinu losa raꞌabeta.
