5 Mózes 2

1 Annakutána megfordulánk, és indulánk a pusztába a Veres tenger felé, a miképen szólott vala nékem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig.

Anantetira Ra Anumzamo'ma nasami'nea kante anteta ete rukrahe huta, Koranke Hagerima me'nerega ka'ma kokampi vano vano nehuta, rama'a kna Seiri agonamofona kagikagia hu'none.

2 De szóla az Úr nékem, mondván:

Hagi anante Ra Anumzamo'a amanage huno nagrikura hu'ne,

3 Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé.

tamagra rama'a kna ama agonage kokampina kagikagi hazanki, rukrahe huta anagamu noti kaziga mareriho.

4 Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú fiainak határán, a kik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok!

Hagi amanage hunka zamasamio huno nasami'ne, tamagra tamafuhe'i Iso naga'ma nemaniza Seiri mopafi ufreta nevanage'za, zamagra koro tamagrikura hugahazanki, kva hu'neta viho.

5 Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségül.

Hianagi tamagrafintira hara huozamanteho, na'ankure zamagri mopafintira magore hu'na mopa ontamitfa hugahue. Na'ankure Seiri agona mopa Isone hu'na ami'noe.

6 Pénzen vásároljatok tőlük enni valót, hogy egyetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok,

Hagi zamagri mopafi ufreta nevanuta, ne'zane tinena zamagripinti mizasegahaze.

7 Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szűkölködtél semmiben.

Na'ankure Ra Anumzana tamagri Anumzamo'a ama tusi ka'ma kokampima vanazama'a antahi'neankino, maka zama hu'naza zana asomu huramante'ne. Ama'i 40'a zage kafufina Ra Anumzana tamagri Anumzamo'a tamagri'ene mani'negeta mago zankura atupara osu'naze.

8 És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, a kik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Éczjon-Gebertől fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára.

E'ina higeta Iso naga'ma Seiri kumate'ma nemaniza tafuhe'ina ome zamagatereta Araba kamo'ma Elatine, Ezion-Gebama vu'nea kana atreta noti kaziga rukrahe huta Moapu ka'ma kokama me'nerega vu'none.

9 És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál Moáb ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az ő földéből néked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam Art örökségül.

Hagi anante Ra Anumzamo'a amanage huno nasami'ne, Tamagra Moapu vahera zamarimpa nereta, tamagraregatira hara huozmanteho. Na'ankure Ar mopa Loti naga zami'noanki'na, magore hu'na ana mopa ontamitfa hugahue.

10 (Az Emeusok laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és szálas, mint az Anákok.

(Hagi e'i ana mopafima ko'ma Moapu vahe'ma omani'nazarera, Emi vahe'mo'za Anaki vahekna hu'za za'za hu'za tusinasi vahe rama'a fore hu'nazane.

11 Óriásoknak állíttatnak vala azok is, mint az Anákok, és a Moábiták Emeknek hívták őket.

Hagi Anaki vahe'ene Emi vahekura mago'a vahe'mo'za Rafaimi vahere hu'za nehaze. Hianagi Moapu vahe'mo'za, Emi vahere hu'za nehaze.

12 Szeirben pedig Horeusok laktak az előtt, a kiket az Ézsaú fiai kiűztek, és kiirtottak színök elől, és azoknak helyén laktak, a miképen cselekedék Izráel is az ő örökségének földén, a melyet adott néki az Úr.)

Hagi Seiri mopafina Hori vahe kora nemanizane. Hianagi Ra Anumzamo'ma Israeli vahe'ma zamige'za mopama eri'nazaza hu'za, Iso naga'mo'za Hori vahe ome zamahenati'za, ana mopa omeri'za mani'naze.)

13 Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakán; és átkelénk a Záred patakán.

Hagi menina otita vuta Zareti agupofi viho, huno Ra Anumzamo higeta vu'none.

14 Az idő pedig, a melyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakán, harmincznyolcz esztendő, a mely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, a mint megesküdt vala az Úr nékik.

Kades Baniama atreta e'nontetima eno Zareti tima takahe'nonte'ma e'neana, 38'a zagekfu manita ehanati'none. Ana hunkeno maka ha'ma huga vahe'tmina Ra Anumzamo'ma huvempama hu'nea kante ante'za fri vagare'naze.

15 E felett az Úrnak keze is vala ő rajtok, hogy elveszítse őket a táborból az ő kipusztulásukig.

Tamage huno seli noma ki'zama maniterema hu'za neazafi, Ra Anumzamo ha'rezamanteno ana vahera zamahetere hume eno eme zamahe vagare'ne.

16 És lőn, hogy a mint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közül.

Ana'ma higeno'ma maka ha'ma huga vahe'ma fri vagaregeno'a,

17 Így szóla az Úr nékem, mondván:

Ra Anumzamo'a amanage huno nasami'ne,

18 Ma te általmégy a Moáb határán Ar felé,

Tamagra menina Ar rankumapinti rugitagita Moapu vahe mopafi vugahaze.

19 És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjéből örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül.

Hagi Amoni vahe mopafima ufresuta, zamazeri zamarimpamahe zana osinke'za, hara huoramanteho. Na'ankure Amoni vahe mopa tamagrira ontamigahue. Na'ankure e'i Loti mofavre naga zami'noa mopa me'ne.

20 (Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, a kiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak.

(Korapara ana mopafina Refaim vahe mani'nazageno, Refaimi mopa vahere hu'za nehazane. Hianagi Amoni vahe'mo'za ana vahekura Zamzumu vahere hu'za nehaze.

21 Ez a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén;

E'ina Zamzumu vahe'mo'za Anaki vahe kna hu'za zaza hu'za tusinasi vahetami fore hu'za hanave vahe fore hu'za rama'a mani'naze. Hianagi Ra Anumzamo'a zamahe hana hige'za Amoni vahe'mo'za menina ana mopafina mani'naze.

22 A miképen cselekedett az Ézsaú fiaival is, a kik Szeir hegyén laknak, a mikor kiveszté előlök a Horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig.

Hori vahe'ma Ra Anumzamo'ma zamahe hana hige'za, Iso naga'mo'za Seiri mopafima mani'naza kna hu'za mani'naze. Hagi ananteti'ma eno'ma meninema e'neana, ana mopafina Iso naga'mo'za mani'naze.

23 Az Avveusokat is, a kik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a Káftoreusok a kik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.)

Hagi Avi vahe'ma mani'za Gazama uhanati'naza vahera, Kaftori vahe'ma Kritima nemaniza vahe'mo'za eme zamahe hana hu'za ana mopafina mani'naze.)

24 Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakán; lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát: az Emoreust, és annak földét; kezdj hozzá, foglald el azt, és hadakozzál ő ellene.

Anante Mosese'a mago'ane huno, Ra Anumzamo'a amanage huno nasami'ne, otita Anoni agupofi viho. Keho, Hesboni kinia Amori ne' Sihonina tamazampi avrenente'na, mopa'anena tamazampi nentoe. Hanki vuta hara ome huzmanteta mopazamia eriho.

25 E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek és rettegjenek tőled az egész ég alatt, és a kik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te előtted.

Ama knareti'ma vaniana agafa hu'na kokankokama mani'naza vahepina, koroza anta'nenke'za tusi koro tamagrikura nehu'za, tamagenkema antahisu'za zamahirahikura nehu'za, zamanogu hugahaze.

26 És követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel ezt izenvén:

Anante Ketemoti ka'ma kokampi mani'neta mago rimpama nehuno, knare'ma huno mani nanekea Hesboni kumate kini ne' Sihonintega anage hu'na kea atre'noe,

27 Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra megyek, nem térek le se jobbra, se balra.

tatregeta mopaka'afina rugitagita vamaneno. Kama nevanuta anteganti antegama osuta, kante vu fatgo huta vugahune.

28 Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át:

Ne'zane tinena zagore atrenketa mizaseta neneta, mopatamifina ufreta amne vamaneno.

29 A miképen cselekedtek én velem az Ézsaú fiai, a kik Szeirben laknak; és a Moábiták, a kik Arban laknak; míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk!

Iso naga'ma Seiri kumate'ma nemaniza naga'mo'zane, Moapu vahe'ma Ari kumate'ma nemaniza vahe'mo'zama hu'nazaza huta tatrenketa mopatamifina rugitagita vuta Jodani tina ome takaheta Ra Anumzamo'ma tami'nea mopa omerimaneno hu'naze.

30 De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk ő rajta, mert megkeményítette volt az Úr, a te Istened az ő lelkét, és engedetlenné tette az Ő szívét, hogy a te kezedbe adja őt, a mint nyilván van e mai napon.

Hianagi Hesboni kini ne' Sihoni'a mopa'afima rugitagitama vuzankura i'o huno hurante'ne. Na'ankure Ra Anumzana tamagri Anumzamo'a menima tazampima avrentesigeta ha' hugateresunku antahintahi'a eri hanaveti'ne.

31 Monda pedig az Úr nékem: Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az ő földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az ő földe örököd legyen.

Anante Ra Anumzamo'a amanage huno nasami'ne, Antahiho! Sihonine mopa'anena tamazampi nentoe. Hanki ana mopa erita maniho.

32 És kijöve Szihon mi előnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácznál.

Hagi anante Sihoni'ene naga'amo'zanena Zahasi mopafi hara eme hurante'naku e'nazanagi,

33 De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá őt, és levertük őt és az ő fiait és minden ő népét.

Ra Anumzana tagri Anumzamo'a Sihonine mofavre naga'ane, maka vahe'anena avreramigeta, zamahe hana hu'none.

34 És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit.

Hagi mika Sihoni'ma kegavama hu'nea kumara eri haviza nehuta, mika vene'nene, a'nene mofavreraminena magore huta ozmatreta zamahe hana hu'none.

35 De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való ragadományokat, a melyeket elfoglaltunk volt.

Anama ha'ma hupintira afu'zagane, mago'a zantaminena eri'none.

36 Aróertől fogva, a mely van az Arnon patakának partján, és a völgyben lévő várostól fogva Gileádig, egy város sem volt, a melylyel ne bírtunk volna. Mind azokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe.

Hagi Arnoni agupomofo atumparega Aroeri kumateti vuno Kireatima uhanatigeno, ana amu'nompima me'nea kumazmimofo vihumo'a ha' vahe'timofona zamagura ovazi'ne. Hagi Ra Anumzana tagri Anumzamo taza higeta zamahe vagare'none.

37 De az Ammon fiainak földéhez nem közeledtél, sem a Jabbók patak egész oldalához, sem a hegyen lévő városokhoz, sem semmi olyanhoz, a melyektől eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.

Hianagi Amoni vahe'mofo mopa tava'ontera, Jaboki ti ankenare'ene, agona kumatamimpinena Ra Anumzana tagri Anumzamo'a zamatreho hu'nea kante anteta ovu'none.