< 2 Korintusi 7 >
1 Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.
Therefore, since we have these promises, beloved, let us cleanse ourselves from every defilement of the flesh and spirit, bringing holiness to completion in the fear of God.
2 Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk.
Make room for us in your hearts. We have wronged no one, we have corrupted no one, we have taken advantage of no one.
3 Nem vádképen mondom; hisz előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.
I do not say this to condemn you, for I have said before that you are in our hearts so that we die together with you and live together with you.
4 Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.
Great is my boldness toward you; great is my boasting on your behalf. I am filled with comfort; I am overflowing with joy in all our affliction.
5 Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem.
For even when we came to Macedonia, our bodies had no rest, but we were afflicted at every turn, with conflicts on the outside and fears within.
6 De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével.
But God, who comforts the downcast, comforted us by the arrival of Titus,
7 Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem.
and not only by his arrival, but also by the comfort you had given him. He told us about your longing, your contrition, and your deep concern for me, so that I rejoiced all the more.
8 Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.
For even if I caused you sorrow by my letter, I do not regret it (though I did regret it, for I see that my letter caused you sorrow, though only for an hour).
9 Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.
But now I rejoice, not that you were made sorrowful, but that you were made sorrowful to the point of repentance. For you felt a godly sorrow, so that you suffered no loss through us.
10 Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.
For godly sorrow produces a repentance that leads to salvation, leaving no regret, but worldly sorrow produces death.
11 Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.
Consider what earnestness this godly sorrow of yours has produced in you, what eagerness to clear yourselves, what indignation, what alarm, what longing, what zeal, what righting of wrong! In everything you have shown yourselves to be clear in the matter.
12 Ha tehát írtam is néktek, nem a sértő miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten előtt.
So although I wrote to you, it was not on account of the one who did the wrong, nor on account of the one who was wronged, but so that your earnestness for us might be revealed to you in the sight of God.
13 Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:
In this we find comfort. And in addition to the comfort we received from you, we rejoiced all the more at the joy of Titus, because his spirit has been refreshed by you all.
14 Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.
For if I made any boast to him about you, I was not put to shame. But just as everything we said to you was true, so our boasting to Titus has also proven to be true.
15 És ő még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt.
And his affection for you is even greater when he remembers the obedience of you all, how you received him with fear and trembling.
16 Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek.
I rejoice, because I have complete confidence in you.