1 Sámuel 19
1 És szóla Saul fiának, Jonathánnak, és a többi szolgáinak, hogy öljék meg Dávidot; de Jonathán, a Saul fia nagyon szereté őt.
And Saul spoke to Jonathan his son, and to all his servants, that he would kill David. But Jonathan the son of Saul delighted greatly in David.
2 Megmondá azért Jonathán Dávidnak, mondván: Az én atyám, Saul azon van, hogy téged megöljön, azért vigyázz magadra reggel; titkos helyen tartózkodjál és rejtsd el magad.
And Jonathan told David, saying, Saul my father seeketh to kill thee; now therefore, I pray thee, take heed to thyself in the morning, and abide in a secret place, and hide thyself:
3 Én pedig kimegyek, és atyám mellett megállok a mezőn, a hol te leszesz, és beszélni fogok atyámmal felőled, és meglátom, mint lesz, és tudtodra adom néked.
And I will go out and stand by the side of my father in the field where thou art, and I myself will speak of thee to my father; and I will see what it is, and I will tell thee.
4 És Jonathán kedvezően nyilatkozék Dávid felől az ő atyja, Saul előtt, és monda néki: Ne vétkezzék a király Dávid ellen, az ő szolgája ellen, mert ő nem vétett néked, sőt szolgálata felette hasznos volt néked.
And Jonathan spoke favorably of David unto Saul his father, and said unto him, Let not the king sin against his servant, against David; since he hath not sinned against thee, and because his deeds are very good for thee;
5 Mert ő koczkára tette életét és megverte a Filiszteust, és az Úr nagy szabadulást szerze az egész Izráelnek. Te láttad azt és örültél rajta; miért vétkeznél azért az ártatlan vér ellen, megölvén Dávidot ok nélkül.
And he did put his life in his hand, and he slew the Philistine, and the Lord wrought a great salvation for all Israel; thou sawest it, and wast rejoiced: wherefore then wilt thou commit sin on innocent blood, by slaying David without a cause?
6 És hallgatott Saul Jonathán szavára, és megesküvék Saul: Él az Úr, hogy nem fog megöletni!
And Saul hearkened unto the voice of Jonathan: and Saul swore, As the Lord liveth, he shall not be put to death.
7 Akkor szólítá Jonathán Dávidot, és megmondá néki Jonathán mind e beszédeket; és Saulhoz vezeté Jonathán Dávidot, a ki ismét olyan lőn előtte, mint annakelőtte.
And Jonathan called David, and Jonathan told him all these words. And Jonathan brought David to Saul, and he was in his presence, as in times past.
8 A háború pedig ismét megkezdődék, és Dávid kivonula, és harczola a Filiszteusok ellen, és nagy vereséget okozott nékik, és azok elfutának előle.
And the war occurred again: and David went out, and fought with the Philistines, and smote them with a great defeat, and they fled from before him.
9 Az Istentől küldött gonosz lélek azonban megszállta Sault, mikor házában ült és dárdája kezében vala; Dávid pedig pengeté a hárfát kezével.
And the evil spirit from the Lord came upon Saul, and he was sitting in his house with his spear in his hand; and David was playing with his hand.
10 Akkor Saul a dárdával Dávidot a falhoz akará szegezni, de félrehajolt Saul elől, és a dárda a falba verődött. Dávid pedig elszalada, és elmenekült azon éjjel.
And Saul sought to strike David through with the spear even to the wall; but he slipped away from before Saul, who struck the spear into the wall: and David fled, and escaped that night.
11 És követeket külde Saul a Dávid házához, hogy reá lessenek és reggel megöljék őt. De tudtára adá Dávidnak Mikál, az ő felesége, mondván: Ha meg nem mented életedet ez éjjel, holnap megölnek.
But Saul sent messengers unto David's house, to watch him, and to slay him in the morning; and Michal his wife told it to David, saying, If thou save not thy life this night, tomorrow thou wilt be put to death.
12 És lebocsátá Mikál Dávidot az ablakon; ő pedig elment és elszalada, és megmenté magát.
And Michal let David down through the window: and he went, and fled, and escaped.
13 És vevé Mikál a theráfot és az ágyba fekteté azt, és feje alá kecskeszőrből készült párnát tett, és betakará lepedővel.
And Michal took an image, and put it in the bed, and a pillow of goats' hair she put for its head to rest on, and covered it with a cloth.
14 Mikor pedig Saul elküldé a követeket, hogy Dávidot megfogják, azt mondá: Dávid beteg.
And when Saul sent messengers to take David, she said, He is sick.
15 És Saul elküldé ismét a követeket, hogy megnézzék Dávidot, mondván: Ágyastól is hozzátok őt előmbe, hogy megöljem őt.
And Saul sent the messengers to see David, saying, Bring him up to me in the bed, that I may put him to death.
16 És mikor a követek oda menének: ímé, a theráf volt az ágyban, és feje alatt a kecskeszőrből készült párna volt.
And when the messengers were come in, behold, there was an image in the bed, with a pillow of goats' hair for its head to rest on.
17 Akkor monda Saul Mikálnak: Mi dolog, hogy engem úgy megcsaltál? – elbocsátád az én ellenségemet, és ő elmenekült. És felele Mikál Saulnak: Ő mondá nékem, bocsáss el engem, vagy megöllek téged.
And Saul said unto Michal, Why hast thou thus deceived me, and sent away my enemy, that he is escaped? And Michal said to Saul, He said unto me, Let me go away: why should I kill thee?
18 Dávid pedig elfutván, megszabadula; és elment Sámuelhez Rámába, és elbeszélte néki mindazt, a mit Saul vele cselekedett. Elméne ezután ő és Sámuel, és Nájóthban tartózkodának.
So David fled, and escaped, and came unto Samuel to Ramah, and he told him all that Saul had done to him. And he and Samuel went and remained in Nayoth.
19 És tudtára adák Saulnak, mondván: Ímé Dávid Nájóthban van, Rámában.
And it was told unto Saul, saying, Behold, David is at Nayoth near Ramah.
20 Követeket külde azért Saul, hogy Dávidot fogják meg. A mint azonban meglátták a prófétáknak seregét, a kik prófétálának, és Sámuelt, a ki ott állott, mint az ő előljárójuk; akkor az Istennek lelke Saul követeire szállott, és azok is prófétálának.
And Saul sent messengers to take David; and when they saw the company of the prophets prophesying, and Samuel standing as superintendent over them: then came upon the messengers of Saul the spirit of God, and they also prophesied.
21 Mikor pedig megmondták Saulnak, más követeket külde, és azok is prófétálának. Akkor harmadízben is követeket külde Saul, de azok is prófétálának.
And when it was told to Saul, he sent other messengers, and these prophesied likewise. And Saul sent again messengers the third time, and these also prophesied.
22 Elméne azért ő maga is Rámába. És a mint a nagy kúthoz érkezék, mely Székuban van, megkérdezé, mondván: Hol van Sámuel és Dávid? És felelének: Ímé Nájóthban, Rámában.
Then went he himself also to Ramah, and came as far as the great well that is in Sechu: and he asked and said, Where are Samuel and David? And some one said, Behold, they are at Nayoth near Ramah.
23 És elméne oda Nájóthba, Rámában. És az Istennek lelke szálla ő reá is, és folytonosan prófétála, míg eljutott Nájóthba, Rámában.
And he went thither to Nayoth near Ramah: and there came upon him also the Spirit of God, and he went on, and prophesied as he went, until he came to Nayoth near Ramah.
24 És leveté ő is ruháit, és prófétála, ő is Sámuel előtt és ott feküvék meztelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Azért mondják: Avagy Saul is a próféták közt van-é?
And he also stripped off his clothes, and he also prophesied himself before Samuel, and lay down naked all that day and all that night. Therefore people are in the habit of saying, Is Saul too among the prophets?
