Énekek Éneke 7
1 Mily szépek a te lábaid a sarukban, nemesnek leánya te; csipőid fordulatai mint ékszerek, művész kezeinek munkája.
Aw angraeng canu, na buen ih khokpanai hoiah kawkruk maw nam cuk! Na khoknawk loe ban tok sah kop kami mah sak ih atho kaom thlung baktiah oh.
2 Köldököd mint a kerek medencze- ne legyen hiján a kész italnak; hasad buzahalmaz, bekeritve liliomokkal.
Na laelung loe aqai angbuet luet misurtui boengloeng baktiah oh moe, na kaeng loe lili pawk mah takui ih cangqui baktiah oh.
3 Két emlőd mint két gida, szarvasünőnek ikrei;
Na tahnunawk loe caa kangphae tasuk caa hnik baktiah oh.
4 nyakad mint elefántcsont-torony, szemeid ama tavak Chesbónban, a népes város kapuja mellett; orrod mint a Libánon tornya, mely Damaszkus felé tekint.
Na tahnong loe tasaino hoiah sak ih imsang baktiah oh; na mik loe Bath Rabbim khongkha taeng ih, Heshbon tuili baktiah oh moe, na hnah loe Damaska bangah anghae Lebanon ih imsang hoiah anghmong.
5 Fejed te rajtad mint a Karmel, s fejed hajzata olyan, mint a bíbor: király, megkötve fürtökben.
Na lu loe Karmel mae baktiah oh moe, na sam loe amling hup; siangpahrang loe pakhui ih sam mah zaeng caeng boeh.
6 Mily szép vagy és mily kedves vagy, szerelem, a gyönyörüségekben!
Aw tlangai, nang loe ka poek nawm hanah kawkruk maw krang na hoih moe, palung hanah na kap!
7 Ez a te termeted hasonlít a pálmához és emlőid szőlőfürtökhöz;
Na somsanghaih loe ungsikung baktiah oh, na tahnunawk loe kangbom misurthaih baktiah oh.
8 azt mondtam: hadd megyek föl a pálmára, megragadom galyait; s legyenek a te emlőid mint szőlőtőnek fürtjei és orrod illata, mint az almáké,
Ungsikung pongah ka dawh tahang moe, tanghangnawk to ka khaeh han, tiah ka thuih; na tahnu loe kangbom misurthaih baktih, nang hah ih takhi loe hmuihoih epal thaih baktiah om nasoe;
9 és ínyed mint a jó bor – mely símán folyik barátomnak, megszólaltatja az alvók ajkait.
na pakha loe ka tlangai hanah kahoih koek misurtui ah oh, misurtui loe ka tlangai khaeah long moe, amzaita hoiah ka-iip kaminawk ih pahni ah long pae.
10 Én barátomé vagyok s hozzám van vágyakozása.
Kai loe ka tlangai hanah ni ka oh, anih koehhaih loe ka nuiah oh.
11 Jer, barátom, menjünk ki a mezőre, háljunk meg a falvakon;
Ka tlangai, angzo ah, taw ah caeh hoi si; avangnawk thungah qumhto om hoi si.
12 korán induljunk a szőlőkbe, lássuk, vajon kivirult-e a szőlőtő, megnyílt-e a szőlővirág, kivirágoztak-e a gránátfák: ott adom neked szerelmemet.
Khawnthaw ah angthawk hoi si loe, misur takha ah caeh hoi si; misurkung tadok vai, apawk boeh vai, pomegranat thingthai kung doeh tadok tacawt boeh vai, tito khen hoi si! To ahmuen ah kang palunghaih kang paek han.
13 A nadragulyák illatot adnak és ajtóink mellett mindenféle drága gyümölcsök, újak is, régiek is: számodra, barátom, tettem el.
Mandrak thingkung hoiah hmuihoih to amsong, caak kahoih congca athaih kangquem hoi kangtha to tlangai nang hanah, kaimacae ih khongkha taengah kang suek pae.
