Zsoltárok 9
1 A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!
In finem, pro occultis filii. Psalmus David. Confitebor tibi, Domine, in toto corde meo; narrabo omnia mirabilia tua.
2 Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!
Lætabor et exsultabo in te; psallam nomini tuo, Altissime.
3 A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.
In convertendo inimicum meum retrorsum; infirmabuntur, et peribunt a facie tua.
4 Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.
Quoniam fecisti judicium meum et causam meam; sedisti super thronum, qui judicas justitiam.
5 Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.
Increpasti gentes, et periit impius: nomen eorum delesti in æternum, et in sæculum sæculi.
6 Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.
Inimici defecerunt frameæ in finem, et civitates eorum destruxisti. Periit memoria eorum cum sonitu;
7 De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.
et Dominus in æternum permanet. Paravit in judicio thronum suum,
8 És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;
et ipse judicabit orbem terræ in æquitate: judicabit populos in justitia.
9 hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.
Et factus est Dominus refugium pauperi; adjutor in opportunitatibus, in tribulatione.
10 Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.
Et sperent in te qui noverunt nomen tuum, quoniam non dereliquisti quærentes te, Domine.
11 Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.
Psallite Domino qui habitat in Sion; annuntiate inter gentes studia ejus:
12 Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.
quoniam requirens sanguinem eorum recordatus est; non est oblitus clamorem pauperum.
13 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;
Miserere mei, Domine: vide humilitatem meam de inimicis meis,
14 azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.
qui exaltas me de portis mortis, ut annuntiem omnes laudationes tuas in portis filiæ Sion:
15 Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.
exultabo in salutari tuo. Infixæ sunt gentes in interitu quem fecerunt; in laqueo isto quem absconderunt comprehensus est pes eorum.
16 Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.
Cognoscetur Dominus judicia faciens; in operibus manuum suarum comprehensus est peccator.
Convertantur peccatores in infernum, omnes gentes quæ obliviscuntur Deum. (Sheol h7585)
18 Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.
Quoniam non in finem oblivio erit pauperis; patientia pauperum non peribit in finem.
19 Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;
Exsurge, Domine; non confortetur homo: judicentur gentes in conspectu tuo.
20 szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.
Constitue, Domine, legislatorem super eos, ut sciant gentes quoniam homines sunt.
