Zsoltárok 9
1 A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!
Unto the end, for the hidden things of the Son. A psalm for David. I will give praise to thee, O Lord, with my whole heart: I will relate all thy wonders.
2 Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!
I will be glad and rejoice in thee: I will sing to thy name, O thou most high.
3 A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.
When my enemy shall be turned back: they shall be weakened and perish before thy face.
4 Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.
For thou hast maintained my judgment and my cause: thou hast sat on the throne, who judgest justice.
5 Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.
Thou hast rebuked the Gentiles, and the wicked one hath perished: thou hast blotted out their name for ever and ever.
6 Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.
The swords of the enemy have failed unto the end: and their cities thou hast destroyed. Their memory hath perished with a noise.
7 De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.
But the Lord remaineth for ever. He hath prepared his throne in judgment:
8 És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;
And he shall judge the world in equity, he shall judge the people in justice.
9 hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.
And the Lord is become a refuge for the poor: a helper in due time in tribulation.
10 Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.
And let them trust in thee who know thy name: for thou hast not forsaken them that seek thee, O Lord.
11 Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.
Sing ye to the Lord, who dwelleth in Sion: declare his ways among the Gentiles:
12 Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.
For requiring their blood he hath remembered the: he hath not forgotten the cry of the poor.
13 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;
Have mercy on me, O Lord: see my humiliation which I suffer from my enemies.
14 azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.
Thou that liftest me up from the gates of death, that I may declare all thy praises in the gates of the daughter of Sion.
15 Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.
I will rejoice in thy salvation: the Gentiles have stuck fast in the destruction which they have prepared. Their foot hath been taken in the very snare which they hid.
16 Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.
The Lord shall be known when he executeth judgments: the sinner hath been caught in the works of his own hands.
The wicked shall be turned into hell, all the nations that forget God. (Sheol h7585)
18 Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.
For the poor man shall not be forgotten to the end: the patience of the poor shall not perish for ever.
19 Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;
Arise, O Lord, let not man be strengthened: let the Gentiles be judged in thy sight.
20 szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.
Appoint, O Lord, a lawgiver over them: that the Gentiles may know themselves to be but men.
