Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
A song of a Psalm for the sons of Core for the end, upon Maeleth for responsive [strains], of instruction for Aeman the Israelite. O Lord God of my salvation, I have cried by day and in the night before you.
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Let my prayer come in before you; incline your ear to my supplication, O Lord.
For my soul is filled with troubles, and my life has drawn near to Hades. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
I have been reckoned with them that go down to the pit; I became as a man without help;
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
free among the dead, as the slain ones cast out, who sleep in the tomb; whom you remember no more; and they are rejected from your hand.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
They laid me in the lowest pit, in dark [places], and in the shadow of death.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Your wrath has pressed heavily upon me, and you have brought upon me all your billows. (Pause)
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
You have removed my acquaintance far from me; they have made me an abomination to themselves; I have been delivered up, and have not gone forth.
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
Mine eyes are dimmed from poverty; but I cried to you, O Lord, all the day; I spread forth my hands to you.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
Will you work wonders for the dead? or shall physicians raise [them] up, that they shall praise you?
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Shall any one declare your mercy in the tomb? and your truth in destruction?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
Shall your wonders be known in darkness? and your righteousness in a forgotten land?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
But I cried to you, O Lord; and in the morning shall my prayer prevent you.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
Therefore, O Lord, do you reject my prayer, [and] turn your face away from me?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
I am poor and in troubles from my youth; and having been exalted, I was brought low and into despair.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Your wrath has passed over me; and your terrors have greatly disquieted me.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
They compassed me like water; all the day they beset me together.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
You have put far from me [every] friend, and mine acquaintances because of [my] wretchedness.
