Zsoltárok 80
1 A karmesternek. Liliomok szerint. Tanuság Ászáftól. Zsoltár. Izraél pásztora, figyelj, aki mint juhokat vezeted Józsefet, kérubok fölött trónoló, tündökölj fel!
In finem, pro iis qui commutabuntur. Testimonium Asaph, psalmus. Qui regis Israël, intende; qui deducis velut ovem Joseph. Qui sedes super cherubim, manifestare
2 Efraim, Benjamin és Menasse előtt serkentsd fel hatalmadat és jer segitségül nekünk!
coram Ephraim, Benjamin, et Manasse. Excita potentiam tuam, et veni, ut salvos facias nos.
3 Isten, állíts helyre minket, s világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
Deus, converte nos, et ostende faciem tuam, et salvi erimus.
4 Örökkévaló, Isten, seregek ura, meddig füstöl haragod néped imádsága mellett?
Domine Deus virtutum, quousque irasceris super orationem servi tui?
5 Adtál enniök könnyet kenyérül, itattad őket könnyekkel mércze számra.
cibabis nos pane lacrimarum, et potum dabis nobis in lacrimis in mensura?
6 Viszállyá tettél minket szomszédainknak, s ellenségeink gúnyolódnak.
Posuisti nos in contradictionem vicinis nostris, et inimici nostri subsannaverunt nos.
7 Isten, seregek ura, állíts helyre minket s világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
Deus virtutum, converte nos, et ostende faciem tuam, et salvi erimus.
8 Szőlőtőt szakítottál ki Egyiptomból, elűztél nemzeteket és azt elültetted.
Vineam de Ægypto transtulisti: ejecisti gentes, et plantasti eam.
9 Helyet készítettél előtte, meggyökereztette gyökereit és megtöltötte az országot.
Dux itineris fuisti in conspectu ejus; plantasti radices ejus, et implevit terram.
10 Hegyek boríttattak be árnyékától s ágai akár Isten czédrusai.
Operuit montes umbra ejus, et arbusta ejus cedros Dei.
11 Tengerig eresztette indáit s a folyamig hajtásait.
Extendit palmites suos usque ad mare, et usque ad flumen propagines ejus.
12 Miért törted át kerítéseit úgy, hogy leszedik mind az útonjárók;
Ut quid destruxisti maceriam ejus, et vindemiant eam omnes qui prætergrediuntur viam?
13 lerágja vadkan az erdőből, s mi a mezőn sürög, lelegeli?
Exterminavit eam aper de silva, et singularis ferus depastus est eam.
14 Isten, seregek ura, fordulj, kérlek, tekints le az égből és lásd és gondolj rá erre a szőlőtőre,
Deus virtutum, convertere, respice de cælo, et vide, et visita vineam istam:
15 s oltalmazd azt, amit jobbod ültetett, s a csemetét, melyet erőssé neveltél magadnak.
et perfice eam quam plantavit dextera tua, et super filium hominis quem confirmasti tibi.
16 Meg van égetve tűztől, le van vagdalva; arczod dorgálásától vesszenek el!
Incensa igni et suffossa, ab increpatione vultus tui peribunt.
17 Legyen kezed jobbodnak embere fölött, az emberfia fölött, kit erőssé neveltél magadnak.
Fiat manus tua super virum dexteræ tuæ, et super filium hominis quem confirmasti tibi.
18 S mi nem térünk el tőled, éltess minket, hogy nevedet szólítsuk.
Et non discedimus a te: vivificabis nos, et nomen tuum invocabimus.
19 Örökkévaló, Isten, seregek ura, állíts helyre minket, világíttasd arczodat, hogy megsegíttessünk!
Domine Deus virtutum, converte nos, et ostende faciem tuam, et salvi erimus.
