Zsoltárok 77

1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

Para Jedutún, el director del coro. Un salmo de Asaf. Clamo a Dios pidiendo su ayuda. Sí, incluso a gritos. ¡Si tan solo Dios me oyera!

2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

Cuando estuve en aflicción oré al Señor. Toda la noche levanté mis manos al cielo en oración a él, pero no pude hallar consuelo alguno.

3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

Medité en Dios con gemidos; pensé en él pero solo siento desconsuelo. (Selah)

4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

No me dejas dormir. Estaba tan afligido que no podía ni hablar.

5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

Pienso en los viejos tiempos, que fueron hace tantos años.

6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

Recuerdo los cantos que solía cantar por las noches. Medito entonces y me pregunto:

7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

¿Se habrá cansado el Señor de mi para siempre? ¿Volverá nuevamente a agradarse de mi?

8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

¿Se habrá apagado para siempre su amor inagotable? ¿Se acabaron sus promesas?

9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

¿Se ha olvidado Dios de su bondad? ¿Habrá cerrado de un portazo las puertas a su compasión? (Selah)

10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

Entonces dije: “Lo que más me duele es que el Señor ya no me trata como antes”.

11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

Recuerdo lo que has hecho, Señor. Recuerdo las maravillas que hiciste hace mucho tiempo.

12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

Meditaré en todo lo que has logrado. Pensaré en tus actos.

13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

Señor, tus caminos son santos. ¿Hay algún dios tan grande como tú?

14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

Tú eres el Dios que hace maravillas. Has revelado tu poder a las naciones.

15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

Con tu fuerza salvaste a tu pueblo, a los descendientes de Jacob y José. (Selah)

16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

Cuando las aguas te vieron y temblaron. ¡Sí! ¡Temblaron hasta las profundidades!

17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

Las nubes derramaron lluvia, el trueno retumbó en los cielos y tus relámpagos volaban como flechas.

18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

Tu trueno retumbó desde el torbellino, y los relámpagos iluminaron el mundo. La tierra temblaba y se estremecía.

19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.

Tu camino conducía al mar, y pasaba por el mar profundo. Aun así tus huellas eran invisibles.

20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.

Guiaste a tu pueblo como un rebaño, pastoreado por Moisés y Aarón.