Zsoltárok 77
1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
`To the ouercomere on Yditum, `the salm of Asaph. With my vois Y criede to the Lord; with my vois to God, and he yaf tent to me.
2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
In the dai of my tribulacioun Y souyte God with myn hondis; in the nyyt `to fore hym, and Y am not disseyued. Mi soule forsook to be coumfortid;
3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
Y was myndeful of God, and Y delitide, and Y was exercisid; and my spirit failide.
4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
Myn iyen bifore took wakyngis; Y was disturblid, and Y spak not.
5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
I thouyte elde daies; and Y hadde in mynde euerlastinge yeeris.
6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
And Y thouyte in the nyyt with myn herte; and Y was exercisid, and Y clensid my spirit.
7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
Whether God schal caste awei with outen ende; ether schal he not lei to, that he be more plesid yit?
8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
Ethir schal he kitte awei his merci into the ende; fro generacioun in to generacioun?
9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
Ethir schal God foryete to do mercy; ethir schal he withholde his mercies in his ire?
10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
And Y seide, Now Y bigan; this is the chaunging of the riythond of `the hiye God.
11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
I hadde mynde on the werkis of the Lord; for Y schal haue mynde fro the bigynnyng of thi merueilis.
12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
And Y schal thenke in alle thi werkis; and Y schal be occupied in thi fyndyngis.
13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
God, thi weie was in the hooli; what God is greet as oure God?
14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
thou art God, that doist merueilis. Thou madist thi vertu knowun among puplis;
15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
thou ayenbouytist in thi arm thi puple, the sones of Jacob and of Joseph.
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
God, watris sien thee, watris sien thee, and dredden; and depthis of watris weren disturblid.
17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
The multitude of the soun of watris; cloudis yauen vois.
18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
For whi thin arewis passen; the vois of thi thundir was in a wheel. Thi liytnyngis schyneden to the world; the erthe was moued, and tremblid.
19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
Thi weie in the see, and thi pathis in many watris; and thi steppis schulen not be knowun.
20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
Thou leddist forth thi puple as scheep; in the hond of Moyses and of Aaron.
