Zsoltárok 69
1 A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
Au chef des chantres. Sur les lis. De David. Sauve-moi, ô Dieu! Car les eaux menacent ma vie.
2 Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
J’enfonce dans la boue, sans pouvoir me tenir; Je suis tombé dans un gouffre, et les eaux m’inondent.
3 Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
Je m’épuise à crier, mon gosier se dessèche, Mes yeux se consument, tandis que je regarde vers mon Dieu.
4 Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
Ils sont plus nombreux que les cheveux de ma tête, Ceux qui me haïssent sans cause; Ils sont puissants, ceux qui veulent me perdre, Qui sont à tort mes ennemis. Ce que je n’ai pas dérobé, il faut que je le restitue.
5 Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
O Dieu! Tu connais ma folie, Et mes fautes ne te sont point cachées.
6 Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
Que ceux qui espèrent en toi ne soient pas confus à cause de moi, Seigneur, Éternel des armées! Que ceux qui te cherchent ne soient pas dans la honte à cause de moi, Dieu d’Israël!
7 Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
Car c’est pour toi que je porte l’opprobre, Que la honte couvre mon visage;
8 elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
Je suis devenu un étranger pour mes frères, Un inconnu pour les fils de ma mère.
9 Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
Car le zèle de ta maison me dévore, Et les outrages de ceux qui t’insultent tombent sur moi.
10 Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
Je verse des larmes et je jeûne, Et c’est ce qui m’attire l’opprobre;
11 öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
Je prends un sac pour vêtement, Et je suis l’objet de leurs sarcasmes.
12 Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
Ceux qui sont assis à la porte parlent de moi, Et les buveurs de liqueurs fortes me mettent en chansons.
13 De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
Mais je t’adresse ma prière, ô Éternel! Que ce soit le temps favorable, ô Dieu, par ta grande bonté! Réponds-moi, en m’assurant ton secours!
14 Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
Retire-moi de la boue, et que je n’enfonce plus! Que je sois délivré de mes ennemis et du gouffre!
15 Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
Que les flots ne m’inondent plus, Que l’abîme ne m’engloutisse pas, Et que la fosse ne se ferme pas sur moi!
16 Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
Exauce-moi, Éternel! Car ta bonté est immense. Dans tes grandes compassions, tourne vers moi les regards,
17 S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
Et ne cache pas ta face à ton serviteur! Puisque je suis dans la détresse, hâte-toi de m’exaucer!
18 Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
Approche-toi de mon âme, délivre-la! Sauve-moi, à cause de mes ennemis!
19 Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
Tu connais mon opprobre, ma honte, mon ignominie; Tous mes adversaires sont devant toi.
20 Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
L’opprobre me brise le cœur, et je suis malade; J’attends de la pitié, mais en vain, Des consolateurs, et je n’en trouve aucun.
21 Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
Ils mettent du fiel dans ma nourriture, Et, pour apaiser ma soif, ils m’abreuvent de vinaigre.
22 Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
Que leur table soit pour eux un piège, Et un filet au sein de leur sécurité!
23 Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
Que leurs yeux s’obscurcissent et ne voient plus, Et fais continuellement chanceler leurs reins!
24 Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
Répands sur eux ta colère, Et que ton ardente fureur les atteigne!
25 Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
Que leur demeure soit dévastée, Qu’il n’y ait plus d’habitants dans leurs tentes!
26 Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
Car ils persécutent celui que tu frappes, Ils racontent les souffrances de ceux que tu blesses.
27 Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
Ajoute des iniquités à leurs iniquités, Et qu’ils n’aient point part à ta miséricorde!
28 Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
Qu’ils soient effacés du livre de vie, Et qu’ils ne soient point inscrits avec les justes!
29 Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
Moi, je suis malheureux et souffrant: O Dieu, que ton secours me relève!
30 Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
Je célébrerai le nom de Dieu par des cantiques, Je l’exalterai par des louanges.
31 az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
Cela est agréable à l’Éternel, plus qu’un taureau Avec des cornes et des sabots.
32 Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
Les malheureux le voient et se réjouissent; Vous qui cherchez Dieu, que votre cœur vive!
33 Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
Car l’Éternel écoute les pauvres, Et il ne méprise point ses captifs.
34 Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
Que les cieux et la terre le célèbrent, Les mers et tout ce qui s’y meut!
35 mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
Car Dieu sauvera Sion, et bâtira les villes de Juda; On s’y établira, et l’on en prendra possession;
36 és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
La postérité de ses serviteurs en fera son héritage, Et ceux qui aiment son nom y auront leur demeure.
