Zsoltárok 66
1 A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;
Til songmeisteren; ein song, ein salme. Ropa fagnadrop for Gud, all jordi!
2 zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,
Syng ut hans namns æra, gjev honom æra til hans pris!
3 mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.
Seg til Gud: «Kor skræmelege dine verk er! For di store magt skuld må dine fiendar gjøla for deg.
4 Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.
All jordi skal tilbeda deg og syngja deg lov, dei skal syngja um ditt namn.» (Sela)
5 Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.
Kom og sjå Guds gjerningar! Skræmeleg er han i gjerning mot menneskjeborni.
6 Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.
Han gjorde havet um til turrlende, gjenom elvi gjekk dei til fots; der gledde me oss i honom.
7 Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.
Han råder med sitt velde æveleg, hans augo gjæter heidningarne; dei tråssuge må ikkje upphøgja seg. (Sela)
8 Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:
De folk, lova vår Gud, og lat røysti av hans lovsong verta høyrd!
9 a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.
han som heldt vår sjæl i live, og ikkje let vår fot vera ustød.
10 Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.
For du prøvde oss, Gud, du reinsa oss, som dei reinsar sylv.
11 Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;
Du førde oss inn i eit garn, du lagde ei tyngjande byrd på våre lender.
12 nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.
Du let menneskje fara yver vårt hovud, me kom i eld og vatn - men du førde oss ut til uppkveikjing.
13 Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;
Eg vil ganga inn i ditt hus med brennoffer; eg vil gjeva deg det eg hev lova,
14 a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.
det som gjekk yver mine lippor, og som munnen min tala ut då eg var i naud.
15 Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.
Brennoffer av feite sauer vil eg ofra til deg med eim av verar, eg vil ofra både uksar og bukkar. (Sela)
16 Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.
Kom og høyr, so vil eg fortelja, alle de som ottast Gud, kva han hev gjort for mi sjæl.
17 Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.
Til honom ropa eg med min munn, og lovsong var på tunga mi.
18 Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!
Hadde eg stila på urett i mitt hjarta, vilde Herren ikkje høyra.
19 Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.
Men Gud hev høyrt, han lydde på mi bønerøyst.
20 Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.
Lova vere Gud, som ikkje viste mi bøn ifrå seg og ikkje tok frå meg si miskunn!
