Zsoltárok 61

1 A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

To the victorie on orgun, to Dauid hym silf. God, here thou my biseching; yyue thou tent to my preyer.

2 A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

Fro the endis of the lond Y criede to thee; the while myn herte was angwischid, thou enhaunsidist me in a stoon.

3 Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

Thou laddest me forth, for thou art maad myn hope; a tour of strengthe fro the face of the enemye.

4 Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

I schal dwelle in thi tabernacle in to worldis; Y schal be keuered in the hilyng of thi wengis.

5 Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

For thou, my God, hast herd my preier; thou hast youe eritage to hem that dreden thi name.

6 Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

Thou schalt adde daies on the daies of the king; hise yeeris til in to the dai of generacioun and of generacioun.

7 Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

He dwellith with outen ende in the siyt of God; who schal seke the merci and treuthe of hym?

8 Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

So Y schal seie salm to thi name in to the world of world; that Y yelde my vowis fro dai in to dai.