Zsoltárok 60
1 A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket!
“For the leader of the music; upon the Shushan-Eduth; a psalm of David for instruction; when he was at strife with the Syrians of Mesopotamia, and the Syrians of Zoba; when Joab returned, and smote twelve thousand Edomites in the valley of Salt.” O God! thou hast forsaken us; thou hast broken us in pieces; Thou hast been angry! O revive us again!
2 Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.
Thou hast made the land tremble; thou hast rent it; O heal its breaches, for it tottereth!
3 Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.
Thou hast caused thy people to see hard things; Thou hast made us drink the wine of reeling.
4 Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.
Lift up a banner for them that fear thee, For the sake of thy faithfulness, that they may escape!
5 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!
That thy beloved may be delivered, Save with thy right hand, and answer me!
6 Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.
God promiseth in his holiness; I will rejoice; I shall yet divide Shechem, And measure out the valley of Succoth.
7 Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.
Gilead shall be mine, and mine Manasseh; Ephraim shall be my helmet, And Judah my sceptre;
8 Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!
Moab shall be my wash-bowl; Upon Edom shall I cast my shoe; I shall triumph over Philistia!
9 Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?
Who will bring me to the strong city? Who will lead me into Edom?
10 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!
Wilt not thou, O God! who didst forsake us, And didst not go forth with our armies?
11 Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.
Give us thine aid in our distress, For vain is the help of man!
12 Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.
Through God we shall do valiantly; For he will tread down our enemies.
