Zsoltárok 59
1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Mikor Sául oda küldött és őrizték a házát, hogy megöljék. Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem, támadóimtól ótalmazz engem!
In finem, Ne disperdas, David in tituli inscriptionem, quando misit Saul, et custodivit domum eius, ut eum interficeret. Eripe me de inimicis meis Deus meus: et ab insurgentibus in me libera me.
2 Ments meg a jogtalanságot cselekvőktől, és a vérontás embereitől segíts meg!
Eripe me de operantibus iniquitatem: et de viris sanguinum salva me.
3 Mert íme lestek lelkemre, összesereglenek ellenem erősek; se bűntettem, se vétkem nincsen, oh Örökkévaló!
Quia ecce ceperunt animam meam: irruerunt in me fortes.
4 Bűnöm nélkül sürögnek és készülődnek; serkenj elibém és lásd!
Neque iniquitas mea, neque peccatum meum Domine: sine iniquitate cucurri, et direxi.
5 És te, oh Örökkévaló, Isten, seregek ura, Izraél Istene, ébredj, megbüntetni mind a nemzeteket, ne kegyelmezz mind a jogtalan hűtelenkedőknek! Széla.
Exurge in occursum meum, et vide: et tu Domine Deus virtutum, Deus Israel, Intende ad visitandas omnes gentes: non miserearis omnibus, qui operantur iniquitatem.
6 Estére visszatérnek, mordúlnak, mint az eb, s körüljárják a várost.
Convertentur ad vesperam: et famem patientur ut canes, et circuibunt civitatem.
7 Íme, szót bugyogtatnak szájukkal, kardok az ajkaikon, mert ki hallja!
Ecce loquentur in ore suo, et gladius in labiis eorum: quoniam quis audivit?
8 Te pedig, Örökkévaló, nevetsz, rajtuk, gúnyolódol mind a nemzeteken.
Et tu Domine deridebis eos: ad nihilum deduces omnes gentes.
9 Erőm! Te rád hadd várok, mert Isten a mentsváram.
Fortitudinem meam ad te custodiam, quia Deus susceptor meus es:
10 Szeretetem Istene elémbe jön, Isten néznem engedi meglesőimet.
Deus meus misericordia eius præveniet me.
11 Ne öld meg őket, nehogy elfelejtse népem, bujdostasd őket hatalmaddal, és döntsd le őket, oh paizsunk, Uram.
Deus ostendet mihi super inimicos meos, ne occidas eos: nequando obliviscantur populi mei. Disperge illos in virtute tua: et depone eos protector meus Domine:
12 Szájuk vétke, ajkuk szava által fogassanak meg gőgjükben, az esküdözés miatt és hazudozás miatt, melyeket mondogatnak.
Delictum oris eorum, sermonem labiorum ipsorum: et comprehendantur in superbia sua. Et de execratione et mendacio annuntiabuntur
13 Semmísítsd meg hévvel, semmisítsd, hogy ne legyenek; és megtudják, hogy Isten uralkodik Jákóbon a föld végeig. Széla.
in consummatione: in ira consummationis, et non erunt. Et scient quia Deus dominabitur Iacob: et finium terræ.
14 S visszatérnek estére, mordúlnak mint az eb, s hörüljárják a vá. rost.
Convertentur ad vesperam, et famem patientur ut canes: et circuibunt civitatem.
15 Ők bujdosnak eledel után, ha nem laknak jól, úgy kell meghálniok.
Ipsi dispergentur ad manducandum: si vero non fuerint saturati, et murmurabunt.
16 Én pedig énekelem erődet, és újjongok reggelre szereteteden; mert mentsvárul voltál nekem s menedékem, a mely napon megszorultam.
Ego autem cantabo fortitudinem tuam: et exultabo mane misericordiam tuam. Quia factus es susceptor meus, et refugium meum, in die tribulationis meæ.
17 Erőm, rólad hadd zengek mert Isten az én mentsváram, szeretetem Istene.
Adiutor meus tibi psallam, quia Deus susceptor meus es: Deus meus misericordia mea.
