Zsoltárok 52

1 A karmesternek. Oktató dal Dávidtól. Mikor eljött az edómi Dóég s jelentette Sáulnak, és mondta neki: Dávid bement Achímélek házába. Mit dicsekszel a rosszasággal, vitéz te? Isten szeretete egész nap tart.

Til Sangmesteren. En Maskil af David,

2 Veszedelmet gondol ki a nyelved, akár köszörült borotva. te csalárdság cselekvője!

da Edomiten Doeg kom og meldte Saul, at David var gaaet ind i Ahimeleks Hus.

3 Szeretsz rosszat, inkább mint jót, hazugságot inkább mint igazságot beszélni. Széla.

Du stærke, hvi bryster du dig af din Ondskab imod den fromme?

4 Szeretsz minden ártalmas beszédet, csalárdságos nyelvet.

Du pønser hele Dagen paa ondt; din Tunge er hvas som en Kniv, du Rænkesmed,

5 Le is ront téged az Isten mindétig, elvonszol és kiszakít téged a sátorból, és gyökerestől kitép az élők országából. Széla.

du foretrækker ondt for godt, Løgn for sanddru Tale. (Sela)

6 Majd látják az igazak és félnek, és ő fölötte nevetnek:

Du elsker al ødelæggende Tale, du falske Tunge!

7 Íme a férfi, ki nem Istent teszí erősségének, hanem sok gazdagságában bízik, hatalmaskodik vágyában!

Derfor styrte Gud dig for evigt, han gribe dig, rive dig ud af dit Telt, han rykke dig op af de levendes Land! (Sela)

8 Én pedig olyan vagyok, mint a zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten szeretetében mindörökké.

De retfærdige ser det, frygter og haaner ham leende:

9 Magasztallak örökké, hogy megcselekedted, és remélem nevedet, mert jóságos az jámboraidnak előtte.

»Se der den Mand, der ej gjorde Gud til sit Værn, men stoled paa sin megen Rigdom, trodsed paa sin Velstand!« Men jeg er som et frodigt Olietræ i Guds Hus, Guds Miskundhed stoler jeg evigt og altid paa. Evindelig takker jeg dig, fordi du greb ind; jeg vidner iblandt dine fromme, at godt er dit Navn.