Zsoltárok 4
1 A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
Au chef des chantres, avec accompagnement d’instruments à cordes. Psaume de David. Quand j’appelle, réponds-moi, Dieu de mon salut! Dans la détresse tu me mets au large; sois-moi favorable, écoute ma prière.
2 Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
Fils des hommes, jusqu’à quand mon honneur sera-t-il avili? Jusqu’à quand aimerez-vous les choses vaines, rechercherez-vous le mensonge? (Sélah)
3 Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
Sachez bien que l’Eternel distingue celui qui lui est fidèle, il entend quand je l’invoque.
4 Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
Tremblez et ne péchez point; rentrez en vous-mêmes sur votre couche, et gardez le silence! (Sélah)
5 Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
Immolez de pieux sacrifices, et mettez votre confiance en l’Eternel.
6 Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
Beaucoup disent: "Qui nous fera voir le bonheur?" Fais lever sur nous la lumière de ta face, ô seigneur!
7 Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
Tu me mets plus de joie au cœur qu’à eux, au temps où abondent leur blé et leur vin.
8 Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
En paix, je me couche et m’endors aussitôt; car toi, ô Seigneur, même dans l’isolement, tu me fais demeurer en sécurité.
