Zsoltárok 34
1 Dávidtól, midőn elváltoztatta az eszét Abímélek előtt, és az őt elűzte, és elment. Hadd áldom az Örökkévalót minden időben, állandóan dicsérete a szájamban.
En Psalm Davids, då han förvandlade sitt ansigte för Abimelech, den honom ifrå sig dref, och han gick sin väg. Jag vill lofva Herran i allom tid; hans lof skall alltid vara i minom mun.
2 Az Örökkévalóval dicsekszik lelkem, hallják az alázatosak és örüljenek.
Min själ skall berömma sig af Herranom, att de elände skola höra det, och glädja sig.
3 Mondjátok nagynak az Örökkévalót velem együtt, s hadd magasztaljuk nevét egyetemben!
Priser med mig Herran, och låter oss med hvarannan upphöja hans Namn.
4 Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s minden félelmemből megmentett.
Då jag sökte Herran, svarade han mig, och frälste mig utur all min fruktan.
5 Hozzá tekintettek föl és ragyogtak, s arczuk el nem pirulhat.
De som uppå honom se, de varda upplyste, och deras ansigte varder icke till skam.
6 Ez az a szegény, ki felkiáltott, s az Örökkévaló hallotta, és mind a szorongásaiból megaegítotte.
De denne elände ropade, hörde honom Herren; och halp honom utur all hans nöd.
7 Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelől hörül, és kiszabadítja őket.
Herrans Ängel lägrar sig omkring dem som frukta honom, och hjelper dem ut.
8 Érezzétek meg és lássátek, hogy jó az Örökkévaló; boldog a férfi, ki menedéket talál benne!
Smaker och ser, huru ljuflig Herren är; säll är den som tröster uppå honom.
9 Féljétek az Örökkévalót, szentjei ti, mert nincs hiánya tisztelőinek.
Frukter Herran, I hans helige; ty de som frukta honom, de hafva ingen brist.
10 Fiatal oroszlánok hoplaltak és éheztek, de kik az Órölikévalót keresik, nincsenek híján semmi jónak.
De rike skola törstige vara och hungra; men de som Herran söka, hafva ingen brist på något godt.
11 Jertek, fiúk, hallgassatok reám, istenfélelemre tanítlak meg.
Kommer hit, barn, hörer mig; jag vill lära eder Herrans fruktan.
12 Ki az az ember, ki életet kiván, szereti élte napjait, hogy jót lásson?
Hvilken är den som ett godt lefvande begärar, och gerna goda dagar hade?
13 Óvd meg nyelvedet a rossztól és ajkaidat csalárd beszédtől;
Bevara dina tungo för det ondt är, och dina läppar, att de intet bedägeri tala.
14 távozz a rossztól s tégy jót, keresd a békét és törekedjél rája.
Låt af det onda, och gör det goda; sök friden, och far efter honom.
15 Az Örökkévaló szemei az igazak felé fordulnak, és fülei az ő fohászkodásuk felé.
Herrans ögon se uppå de rättfärdiga, och hans öron på deras ropande.
16 Az Örökkévaló arcza a gonoszok ellen fordul, hogy kiírtsa a földről emléküket.
Men Herrans ansigte står öfver dem som ondt göra, så att han utskrapar deras åminnelse af jordene.
17 Kiáltottak s az Örökkévaló hallotta, s mind a szorongásaikból megmentette őket.
Då de rättfärdige ropa, så hörer Herren; och hjelper dem utur alla deras nöd.
18 Közel van az Örökkévaló a megtört szívűekhez, és a zúzott lelkűeket megsegíti.
Herren är hardt när dem som ett förbråkadt hjerta hafva; och hjelper dem som ett bedröfvadt mod hafva.
19 Sok az igaznak a baja, de mindnyájából megmenti az Örökkévaló.
Den rättfärdige måste mycket lida; men Herren hjelper honom utu thy allo.
20 Megőrzi mind a csontjait, egy sem törik meg azok közül.
Han bevarar honom all hans ben, att icke ett sönderbrutet varder.
21 Megöli a rosszaság a gonoszt, és az igaznak gyűlölői majd bűnhődnek.
Den ogudaktiga skall det onda dräpa; och de som hata den rättfärdiga, de skola brottslige varda.
22 Megváltja az Örökkévaló szolgáinak lelkét és nem bűnhődnek mind, a kik menedéket keresnek benne.
Herren förlöser sina tjenares själar; och alle de som trösta på honom, skola icke varda brottslige.
