Zsoltárok 25
1 Dávidtól. Hozzád, Örökkévaló, viszem lelkemet.
Av David. Herre, til deg lyfter eg mi sjæl.
2 Istenem, tebenned bízom, ne hagyj megszégyenülnöm, ne újjongjanak ellenségeim rajtam!
Min Gud, til deg hev eg sett mi lit; lat meg ikkje verta til skammar; lat ikkje mine fiendar gilda seg yver meg!
3 Nem is szégy enülnek meg a téged remélők mind; megszégyenülnek a léhán hűtelenkedők.
Ja, ingen av deim som ventar på deg, skal verta til skammar; men dei skal verta til skammar, som utan årsak bryt si tru.
4 Útjaidat, oh Örökkévaló, tudasd velem, ösvényeidre taníts engem;
Herre, lat meg kjenna dine vegar, lær meg dine stigar!
5 járass igazságodban és taníts engem, mert te vagy üdvösségem Istene, téged reméllek egész nap.
Leid meg fram i di sanning og lær meg! for du er Gud, min frelsar, på deg ventar eg all dagen.
6 Emlékezzél meg irgalmadról, oh Örökkévaló, és kegyelmeidről, mert öröktől fogva valók.
Herre, kom i hug di miskunn og din nåde! for dei er frå æveleg tid.
7 Ifjúhorom vétkeire és bűntetteimre ne emlékezzél; kegyelmed szerint emlékezzél te rólam jóságod kedvéért, oh Örökkévaló!
Kom ikkje i hug min ungdoms synder og mine misgjerningar; kom meg i hug etter di miskunn for din godhug skuld, Herre!
8 Jóságos és egyenes az Örökkévaló, azért útba igazítja a vétkeseket.
Herren er god og rettvis; difor lærer han syndarar vegen.
9 Járatja az alázatosakat a jog szerint és tanűja az alázatosokat az ő útjára.
Han leider dei audmjuke i det som rett er, og lærer dei audmjuke sin veg.
10 Mind az Őrökkévalónak ösvényei szeretet és igazság azoknak, kik megtartják szövetségét és bízonysága. it.
Alle Herrens stigar er nåde og sanning mot deim som held hans pakt og hans vitnemål.
11 Neved kedvéért, oh Örökkévaló, bocsásd meg bűnömet, mert nagy az.
For ditt namn skuld, Herre, forlat meg mi skuld, for ho er stor!
12 Ki az a férfi, a ki istenfélő? Azt igazítja azon útra, melyet válaszszon.
Kven er den mann som ottast Herren? Honom lærer han den veg han skal velja.
13 Lelke jólétben marad és magzatja bírni fogja az országot.
Hans sjæl skal stødt bu i sæla, og hans avkjøme skal erva landet.
14 Az Örökkévaló titka az ő tisztelőinél van, és szövetségét tudatja velük.
Herren hev samlag med deim som ottast honom, og si pakt vil han kunngjera deim.
15 Szemeim mindig az Örökkévalóra néznek, mert ő húzza ki a hálóból lábaimat.
Mine augo er stendigt vende til Herren, for han dreg mine føter ut or garnet.
16 Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, mert magános és szegény vagyok.
Vend deg til meg og ver meg nådig! for eg er einsleg og arm.
17 Szívem szorongásai vajha tágulnának, szorúltságaimból vezess ki engem!
Min hjarteverk hev dei gjort stor; før meg ut or mine trengslor!
18 Lásd nyomorúságomat és szenvedésemet és bocsásd meg mind a vétkeimet.
Sjå min armodsdom og mi møda, og forlat meg alle mine synder!
19 Lásd ellenségeimet, hogy sokan vannak, és erőszakot tevő gyűlölettel gyűlölnek engem.
Sjå mine fiendar, at dei er mange! og dei hatar meg med rettarlaust hat.
20 Őrizd meg lelkemet és ments meg engem, ne szégyenüljek meg, mert benned van menedékem.
Vara mi sjæl og frels meg! Lat meg ikkje verta til skammar! for eg flyr til deg.
21 Gáncstalanság és egyenesség óvjanak meg engem, mert téged reméllek.
Lat uskyld og trurøkna verja meg, for eg ventar på deg.
22 Váltsd meg, Isten, Izraélt mind a szorongásaiból!
Å Gud, løys Israel ut or alle sine trengslor!
