Zsoltárok 18
1 A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
Učitelju zbora. Od Jahvina sluge Davida koji Jahvi ispjeva ovu pjesmu u onaj dan kad ga Jahve oslobodi iz ruku neprijatelja Ljubim te, Jahve, kreposti moja!
2 Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
Jahve, hridino moja, utvrdo moja spase moj; Bože moj, pećino moja kojoj se utječem, štite moj, snago spasenja moga, tvrđavo moja!
3 A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
Zazvat ću Jahvu, hvale predostojna, i od dušmana bit ću izbavljen.
4 Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
Valovi smrti okružiše mene, prestraviše me bujice pogubne.
Užad Podzemlja sputiše me, smrtonosne zamke padoše na me: (Sheol h7585)
6 Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
u nevolji zazvah Jahvu i Bogu svome zavapih. Iz svog Hrama zov mi začu, i vapaj moj mu do ušiju doprije.
7 Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
I zemlja se potrese i uzdrhta, uzdrmaše se temelji gora, pokrenuše se, jer On gnjevom planu.
8 Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
Iz nosnica mu dim se diže, iz usta mu oganj liznu, ugljevlje živo od njega plamsa.
9 meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
On nagnu nebesa i siđe, pod nogama oblaci mu mračni.
10 Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
Na keruba stade i poletje; na krilima vjetra zaplovi.
11 Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
Ogrnu se mrakom kao koprenom, prekri se tamnim vodama i oblacima tmastim,
12 A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
od blijeska pred licem njegovim užga se ugljevlje plameno.
13 Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
Jahve s neba zagrmje, Svevišnjega glas se ori.
14 Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
Odape strijele i dušmane rasu, izbaci munje i na zemlju ih obori.
15 Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
Morska se dna pokazaše, i temelji svijeta postaše goli od strašne prijetnje Jahvine, od olujna daha gnjeva njegova.
16 Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
On pruži s neba ruku i mene prihvati, iz silnih voda on me izbavi.
17 Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
Od protivnika moćnog mene oslobodi, od dušmana mojih jačih od mene.
18 Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
Navališe na me u dan zlosretni, ali me Jahve zaštiti,
19 Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
na polje prostrano izvede me, spasi me jer sam mu mio.
20 Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
Po pravednosti mojoj Jahve mi uzvrati, po čistoći ruku mojih on me nagradi,
21 Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
jer čuvah putove Jahvine, od Boga se svoga ne udaljih.
22 mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
Odredbe njegove sve su mi pred očima, zapovijedi njegove nisam odbacio,
23 Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
do srži odan njemu sam bio, čuvam se grijeha svakoga.
24 S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
Jahve mi po pravdi mojoj vrati, čistoću ruku mojih vidje.
25 Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
S prijateljem ti si prijatelj, poštenu poštenjem uzvraćaš.
26 megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
S čovjekom čistim ti si čist, a lukavca izigravaš,
27 Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
jer narodu poniženu spasenje donosiš, a ponižavaš oči ohole.
28 Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
Jahve, ti moju svjetiljku užižeš, Bože, tminu moju obasjavaš:
29 Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
s tobom udaram na čete dušmanske, s Bogom svojim preskačem zidine.
30 Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
Savršeni su puti Gospodnji, i riječ je Božja ognjem kušana. On, samo on, štit je svima koji se k njemu utječu.
31 Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
Jer tko je Bog osim Jahve? Tko li je hridina osim Boga našega?
32 Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
Taj Bog me snagom opasuje, stere mi put besprijekoran,
33 Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
noge mi dade brze k'o u košute i postavi me na visine čvrste,
34 Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
ruke mi za borbu uvježba i mišice da luk mjedeni napinju.
35 Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
Daješ mi štit svoj koji spasava, tvoja me desnica drži, tvoja me brižljivost uzvisi.
36 Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
Pouzdanje daješ mom koraku, i noge mi više ne posrću.
37 Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
Pognah svoje dušmane i dostigoh, i ne vratih se dok ih ne uništih.
38 Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
Obaram ih, ne mogu se dići, padaju, pod nogama mi leže.
39 Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
Ti me opasa snagom za borbu, a protivnike moje meni podloži.
40 Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
Ti dušmane moje u bijeg natjera, i rasprših one koji su me mrzili.
41 Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
Vapiju u pomoć - nikog da pomogne; vapiju Jahvi - ne odaziva se.
42 Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
Smrvih ih kao prah na vjetru, zgazih ih k'o blato na putu.
43 Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
Ti me izbavi od bune u mom narodu, postavi me glavarom pogana, puk koji ne poznavah služi mi.
44 Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
Svaki moj šapat pokorno on sluša, sinovi tuđinci meni laskaju;
45 Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
sinovi tuđinski gube srčanost, izlaze dršćuć' iz svojih utvrda.
46 Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
Živio Jahve! Blagoslovljena hridina moja! Neka se uzvisi Bog, spasenje moje!
47 az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
Bog koji mi daje osvetu i narode meni pokorava.
48 megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
Od dušmana me mojih izbavljaš i nad protivnike me moje izdižeš, ti mene od čovjeka silnika spasavaš.
49 Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
Zato te slavim, Jahve, među pucima i psalam pjevam tvome Imenu:
50 ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
umnožio si pobjede kralju svojemu, pomazaniku svome milost si iskazao, Davidu i potomstvu njegovu navijeke.
