< Zsoltárok 147 >

1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
FANMANALABA jamyo as Jeova: sa mauleg na utacantaye alabansa sija gui Yuusta; sa magof este; ya y alabansa respetao.
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
Si Jeova jumajatsa Jerusalem: ja fandadaña y manmayute juyong guiya Israel.
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
Janafanjomlo y manmayulang na corason, ya jabee y chetnotñija.
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
Jasangan y numeron y pution sija; jafanaan todo sija ni y naanñija.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Dangculo y Yuusta, yan matatnga gui ninasiña; tiningoña taeuttimo.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
Si Jeova jumajatsa y manmanso: ya jachule papa y manaelaye gui jilo oda.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Cantaye si Jeova ni y finatinas grasias; cantaye alabansa sija gui atpa, para y Yuusta.
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
Ni y jatatampe y langet ni y mapagages, ya jalilisto y ichan para y tano, ya janafandodoco y chaguan gui jilo ogso sija.
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
Güiya numannae y gâgâ sija nañija, yan y fumaguon y aga sija ni y manaagang.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
Güiya ti ninamamagof ni y ninasiñan y cabayo: ni ti ninamamagof güe ni y adeng y taotao.
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
Si Jeova ninamamagof güe ni y manmaañao nu güiya, ni y umangoco sija gui minaaseña.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Alaba si Jeova, O Jerusalem; alaba si Yuusmo, O Sion.
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
Sa janafanfitme y rejas y trangcamo: jabendise y famaguonmo gui sumanjalommo.
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
Jafatinas pas gui jalom uttimomo, ya ninabula jao ni y guesmauleg na trigo.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
Janajanao y tinagoña gui jilo tano: y sinanganña malalago goschadig.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
Mannae niebe calang pulo: jachalapon y manengjeng na sereno calang apo.
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
Jayute y aesña calang andesmorona sija: jaye siña tumojgue gui menan y manengjengña?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
Janajanao y sinanganña, ya jadirite: janafanguaefe y mangloña, ya y janom sija manmilalag.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
Jafanue si Jacob ni y sinanganña, ya y layña sija yan y juisioña sija y Israel.
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
Ti jafatinas taegüine gui un nasion: ya y juisioña, sija ti manmatungo sija. Fanmanalaba jamyo as Jeova.

< Zsoltárok 147 >