Zsoltárok 145

1 Dicsérő dal Dávidtól. Hadd magasztallak, Istenem, oh király, s hadd áldom nevedet mindörökké.

2 Mindennap hadd áldalak téged, s dicsérem nevedet mindörökké.

3 Nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, és kikutathatatlan az ő nagysága.

4 Nemzedék nemzedéknek dicsőíti műveidet és hatalmas tetteidet hirdetik.

5 Fenséges dicsőséged díszén és csodatetteid dolgain hadd gondolkodom el.

6 S félelmes tetteid erejéről szóljanak, és nágyságodat hadd beszélem el.

7 Nagy jóságod hírét ömleszszék, és igazságodon ujjongjanak.

8 Kegyelmes és irgalmas az Örökkévaló, hosszantűrő és nagy szeretetű.

9 Jóságos az Örökkévaló mindenekhez, és irgalma rajta van mind az ő művein.

10 Magasztalnak téged, Örökkévaló, mind a műveid, és jámboraid áldanak téged.

11 Királyságod dicsőségéről szólnak, és hatalmadat elmondják,

12 hogy tudassák az ember fiaival hatalmas tetteit, és királysága díszének dicaőségét.

13 Királyságod minden időknek királysága, és uralmad minden nemzedékben meg nemzedékben.

14 Támogatja az Örökkévaló mind az elesőket, s fölegyenesíti mind a görnyedteket.

15 Mindenek szemei hozzád reménykednek, s te megadod nekik eledelöket a maga idején.

16 Megnyitod kezedet és jóllakatsz minden élőt jóakarattal.

17 Igazságos az Örökkévaló mind az útjain és kegyes mind az ő művei iránt.

18 Közel van az Örökkévaló mind a szólítóihoz, mindazokhoz, kik igazán szólítják.

19 Tisztelőinek akaratát megteszi s fohászukat hallja és megsegíti őket.

20 Megőrzi az Örökkévaló mindazokat, a kik őt szeretik, de mind a gonoszokat megsemmisíti.

21 Az Örökkévaló dicséretét mondja el szájam, és áldja minden halandó szentséges nevét mindörökké!