Zsoltárok 13

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

Начальнику хора. Псалом Давида. Доколе, Господи, будешь забывать меня вконец, доколе будешь скрывать лице Твое от меня?

2 Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?

Доколе мне слагать советы в душе моей, скорбь в сердце моем день и ночь? Доколе врагу моему возноситься надо мною?

3 Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?

Призри, услышь меня, Господи Боже мой! Просвети очи мои, да не усну я сном смертным;

4 Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.

да не скажет враг мой: “я одолел его”. Да не возрадуются гонители мои, если я поколеблюсь.

5 Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.

Я же уповаю на милость Твою; сердце мое возрадуется о спасении Твоем;

6 De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.

воспою Господу, облагодетельствовавшему меня.