Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

Muitas vezes me angustiaram desde a minha mocidade, diga agora Israel:

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

Muitas vezes me angustiaram desde a minha mocidade, todavia não prevaleceram contra mim.

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

Os lavradores araram sobre as minhas costas: compridos fizeram os seus sulcos.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

O Senhor é justo: cortou as cordas dos impios.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

Sejam confundidos, e voltem para traz, todos os que aborrecem a Sião.

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

Sejam como a herva dos telhados, que se secca antes que a arranquem.

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

Com a qual o segador não enche a sua mão, nem o que ata os feixes enche o seu braço.

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!

Nem tão pouco os que passam digam: A benção do Senhor seja sobre vós: nós vos abençoamos em nome do Senhor.