Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

When the lord brought back the captivity of Sion, we became like men comforted.

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Then was our mouth filled with gladness; and our tongue with joy. Then shall they say among the Gentiles: The Lord hath done great things for them.

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

The Lord hath done great things for us: we are become joyful.

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

Turn again our captivity, O Lord, as a stream in the south.

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

They that sow in tears shall reap in joy.

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Going they went and wept, casting their seeds. But coming they shall come with joyfulness, carrying their sheaves.