Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

Een lied Hammaaloth. Als de HEERE de gevangenen Sions wederbracht, waren wij gelijk degenen, die dromen.

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Toen werd onze mond vervuld met lachen, en onze tong met gejuich; toen zeide men onder de heidenen: De HEERE heeft grote dingen aan dezen gedaan.

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

De HEERE heeft grote dingen bij ons gedaan; dies zijn wij verblijd.

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

O HEERE! wend onze gevangenis, gelijk waterstromen in het zuiden.

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Die met tranen zaaien, zullen met gejuich maaien.

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Die het zaad draagt, dat men zaaien zal, gaat al gaande en wenende; maar voorzeker zal hij met gejuich wederkomen, dragende zijn schoven.