Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Кэтре Домнул стриг ын стрымтораря мя, ши Ел м-аскултэ.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Доамне, скапэ-мь суфлетул де буза минчиноасэ, де лимба ыншелэтоаре!

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Че-ць дэ Ел цие, че-ць адуче Ел цие, лимбэ ыншелэтоаре?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Сэӂець аскуците де рэзбойник, ку кэрбунь априншь де енупэр.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Вай де мине кэ локуеск ла Мешек, кэ локуеск ын кортуриле Кедарулуй!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Дестул мь-а локуит суфлетул лынгэ чей че урэск пачя.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Еу сунт пентру паче, дар де ындатэ че ворбеск еу, ей сунт пентру рэзбой.