Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

[A Song of Ascents.] In my distress, I cried to the LORD. He answered me.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Deliver my soul, LORD, from lying lips, from a deceitful tongue.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

What will be given to you, and what will be done more to you, you deceitful tongue?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Sharp arrows of the mighty, with coals of juniper.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Woe is me, that I live in Meshech, that I dwell among the tents of Kedar.

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

My soul has had her dwelling too long with him who hates peace.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

I am for peace, but when I speak, they are for war.