Zsoltárok 12

1 A karmesternek, a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltüntek a hűségesek az emberek fiai közül!

Til Sangmesteren. Efter den ottende. En Salme af David.

2 Hamisat beszélnek kiki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.

HERRE, hjælp, thi de fromme er borte, svundet er Troskab blandt Menneskens Børn;

3 Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;

de taler Løgn, den ene til den anden, med svigefulde Læber og tvedelt Hjerte.

4 kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?

Hver svigefuld Læbe udrydde HERREN, den Tunge, der taler store Ord,

5 Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.

dem, som siger: »Vor Tunge gør os stærke, vore Læber er med os, hvo er vor Herre?«

6 Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kóhóban a földön, megtisztítva hétszeresen.

»For armes Nød og fattiges Suk vil jeg nu staa op«, siger HERREN, »jeg frelser den, som man blæser ad.«

7 Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.

HERRENS Ord er rene Ord, det pure, syvfold lutrede Sølv.

8 Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az emberfiak hitványsága.

HERRE, du vogter os, værner os evigt mod denne Slægt. De gudløse færdes frit overalt, naar Skarn ophøjes blandt Menneskens Børn.