Zsoltárok 109
1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!
Au chef des chantres. De David. Psaume. Dieu, objet de mes louanges, ne garde pas le silence!
2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.
Car la bouche du méchant, la bouche de la fourberie s’ouvrent contre moi; on me parle un langage mensonger.
3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.
On m’enveloppe de propos haineux, on me fait la guerre sans motif.
4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.
En échange de mon amour, on me traite en ennemi, et moi je ne suis que prière.
5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.
On me rend le mal pour le bien, la haine est le prix de mon affection.
6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!
Suscite un méchant contre lui, qu’un accusateur se dresse à sa droite!
7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!
Quand il passe en jugement, qu’il s’en revienne condamné! Que sa prière lui soit imputée à péché!
8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!
Que ses jours soient peu nombreux, qu’un autre s’empare de son office!
9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!
Que ses enfants soient orphelins, que sa femme devienne veuve.
10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!
Que ses enfants errent de tous côtés pour mendier, qu’ils sollicitent, éloignés des ruines de leur demeure.
11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.
Que le créancier saisisse tout son avoir, que des étrangers mettent au pillage le fruit de son labeur.
12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!
Qu’il n’y ait personne pour lui tendre une main secourable, personne pour avoir compassion de ses orphelins.
13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!
Que sa postérité soit condamnée à disparaître, qu’à la génération prochaine son nom soit éteint.
14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!
Que l’iniquité de ses pères soit présente au souvenir de l’Eternel. Que jamais ne s’efface la faute de sa mère.
15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!
Que le Seigneur les ait toujours sous les yeux, et extirpe leur mémoire de la terre;
16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.
parce qu’il n’a pas songé à pratiquer la charité, qu’il a persécuté un homme malheureux, déshérité, au cœur brisé pour amener sa perte.
17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.
Il a aimé la malédiction: elle est venue le frapper; il n’avait aucun goût pour la bénédiction: elle l’a fui.
18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.
Il a endossé la malédiction comme sa tunique; elle a pénétré en son sein comme de l’eau, comme de l’huile dans ses membres.
19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.
Qu’elle soit donc pour lui comme un vêtement dont il s’enveloppe, qu’elle l’entoure comme d’une perpétuelle ceinture.
20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!
Que tel soit, de par l’Eternel, le salaire de mes adversaires, de ceux qui débitent des méchancetés contre moi!
21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!
Mais toi, Eternel, Seigneur, traite-moi comme l’exige l’honneur de ton nom, car précieuse est ta grâce: sauve-moi!
22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.
Je suis, en effet, pauvre et misérable, et mon cœur est déchiré en moi.
23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.
Pareil à l’ombre qui s’allonge, je m’évanouis, je suis pourchassé comme par une nuée de sauterelles.
24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.
Mes genoux flageolent, épuisés par le jeûne; mon corps est amaigri, a perdu toute graisse.
25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.
Et je suis devenu pour eux un objet d’opprobre, ils me regardent et hochent la tête.
26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!
Secours-moi, Eternel, mon Dieu, accorde-moi ton aide en raison de ta bonté.
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!
Qu’on sache que cela vient de ta main, que toi, ô Seigneur, tu as tout fait.
28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.
Qu’ils maudissent, eux, toi, tu béniras; qu’ils se lèvent, ils seront couverts de honte, et ton serviteur sera dans la joie.
29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!
Que mes adversaires se revêtent d’ignominie, qu’ils soient enveloppés de leur honte comme d’un manteau.
30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;
Ma bouche abondera en actions de grâce à l’Eternel; au milieu des foules, je proclamerai ses louanges.
31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.
Car il se tient à la droite du malheureux, pour l’assister contre ceux qui condamnent sa personne.
