Zsoltárok 102
1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
Ein Gebet des Elenden, wenn er schmachtet und seine Klage vor dem HERRN ausschüttet. O HERR, höre mein Gebet, und mein Schreien komme vor dich!
2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Verbirg dein Angesicht nicht vor mir am Tage meiner Not; neige dein Ohr zu mir; am Tage, da ich dich anrufe, erhöre mich eilends!
3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
Denn meine Tage sind in Rauch aufgegangen, und meine Gebeine glühen wie ein Ofen.
4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
Mein Herz ist geschlagen und verdorrt wie Gras; denn ich habe vergessen, mein Brot zu essen.
5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
Vor lauter Seufzen kleben meine Knochen an meinem Fleisch.
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Ich gleiche einer Rohrdommel in der Wüste, bin wie ein Käuzlein in den Ruinen;
7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
ich wache und bin wie ein einsamer Vogel auf dem Dach.
8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Täglich schmähen mich meine Feinde, und die wider mich toben, schwören bei mir;
9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
denn ich esse Asche wie Brot und mische meinen Trank mit Tränen
10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
wegen deines Grimms und deines Zorns, daß du mich aufgehoben und hingeschleudert hast.
11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
Meine Tage sind wie ein langgestreckter Schatten, und ich verdorre wie Gras.
12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
Aber du, o HERR, bleibst ewig und dein Gedächtnis von einem Geschlecht zum andern.
13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
Du wollest dich aufmachen und dich über Zion erbarmen; denn es ist Zeit, daß du ihr gnädig seiest, die Stunde ist gekommen!
14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
Denn deine Knechte lieben Zions Steine und trauern über ihren Schutt.
15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
Dann werden die Heiden den Namen des HERRN fürchten und alle Könige auf Erden deine Herrlichkeit,
16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
wenn der HERR Zion gebaut hat und erschienen ist in seiner Herrlichkeit,
17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
wenn er sich zum Gebet der Heimatlosen gewendet und ihr Gebet nicht verachtet hat.
18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
Das wird man aufschreiben für das spätere Geschlecht, und das Volk, das geschaffen werden soll, wird den HERRN loben,
19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
daß er herabgeschaut hat von der Höhe seines Heiligtums, daß der HERR vom Himmel zur Erde geblickt hat,
20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
zu hören das Seufzen der Gefangenen und loszumachen die Kinder des Todes;
21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
auf daß sie den Namen des HERRN preisen zu Zion und sein Lob in Jerusalem,
22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
wenn die Völker sich versammeln allzumal und die Königreiche, dem HERRN zu dienen.
23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
Er hat auf dem Wege meine Kraft gebeugt, meine Tage verkürzt.
24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Ich spreche: Mein Gott, nimm mich nicht weg in der Hälfte meiner Tage! Deine Jahre währen für und für.
25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
Du hast vormals die Erde gegründet, und die Himmel sind deiner Hände Werk.
26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
Sie werden vergehen, du aber bleibst; sie alle werden wie ein Kleid veralten, wie ein Gewand wirst du sie wechseln, und sie werden verschwinden.
27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
Du aber bleibst, der du bist, und deine Jahre nehmen kein Ende!
28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
Die Kinder deiner Knechte werden bleiben, und ihr Same wird vor dir bestehen.
