Példabeszédek 7
1 Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.
My son, keep my words, And treasure up my commandments with thee!
2 Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.
Keep my commandments and live! Yea, my teaching, as the apple of thine eye!
3 Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.
Bind them upon thy fingers, Write them upon the tablet of thy heart!
4 Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;
Say unto wisdom, “Thou art my sister!” And call understanding thy near acquaintance;
5 hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.
That they may keep thee from the wife of another, From the stranger, that useth smooth words.
6 Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.
For through the window of my house, Through the lattice I was looking forth,
7 Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:
And I saw among the simple ones, I discerned among the youths, A young man void of understanding.
8 elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,
He was passing through the street near her corner, And was going the way to her house,
9 szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.
At twilight, in the evening, At midnight, yea, in the thick darkness.
10 S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;
And, behold, a woman met him, In the attire of a harlot, and subtle of heart, —
11 zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:
One noisy and unruly, Whose feet abide not in her house;
12 egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.
Who is now in the streets, now in the broad places, And lurketh near every corner.
13 Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:
She caught hold of him and kissed him, And with a shameless face said to him,
14 Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;
“Thank-offerings have been upon me, And this day have I performed my vows;
15 azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.
Therefore came I forth to meet thee, —Diligently to seek thy face, and I have found thee!
16 Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;
I have spread my bed with coverlets, With tapestry of the thread of Egypt.
17 behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.
I have sprinkled my bed With myrrh, aloes, and cinnamon.
18 Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.
Come, let us take our fill of love until the morning; Let us solace ourselves with caresses.
19 Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;
For the good-man is not at home; He is gone a long journey;
20 a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni.
He hath taken a purse of money with him; At the day of the full moon he will return.”
21 Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.
By her much fair speech she seduced him; By the smoothness of her lips she drew him away.
22 Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;
He goeth after her straightway, As an ox goeth to the slaughter, Or as one in fetters to the chastisement of the fool,
23 mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.
Till an arrow strike through his liver; —As a bird hasteneth into the snare, And knoweth not that it is laid for its life.
24 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:
Now, therefore, ye children, hearken to me, And attend to the words of my mouth!
25 ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;
Let not thy heart turn aside to her ways; Go not astray in her paths!
26 mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.
For many are the wounded which she hath cast down; Yea, countless is the number of those slain by her.
