Példabeszédek 6
1 Fiam, ha kezes lettél felebarátodnál, tenyeredet összecsaptad az idegennél,
Hev du borga for grannen din, son min, hev du handtekest for ein annan,
2 tőrbe jutottál szájad mondásai által, megfogattál szájad mondásai által:
er du bunden ved ord av din munn, er du fanga i ord av din munn,
3 tedd ezt ugyan, fiam, hogy megmenekülj, minthogy felebarátod markába kerültél: menj, tiportasd magadat és ostromold felebarátodat;
gjer då soleis, son min, og berga deg, sidan du er komen i handi på grannen: Gakk og kasta deg ned for grannen, gjer ågang på han,
4 ne engedj álmot szemeidnek, sem szendergést szempilláidnak;
unn ikkje dine augo svevn, eller augneloki ein blund.
5 menekülj, mint szarvas a kézből, s mint a madár a madarász kezéből.
Frels deg som ei gasella or handi hans, som ein fugl or fangarvald!
6 Menj a hangyához, rest, nézd útjait, hogy okulj:
Gakk til mauren, du leting, sjå hans ferd og vert vis!
7 ő, a kinek nincs vezére, felügyelője és uralkodója,
Han hev ingen hovding eller fut eller herre,
8 elkészíti nyáron a kenyerét, összegyűjtötte aratáskor az eledelét.
men lagar um sumaren maten sin til og hev um hausten sanka si føda.
9 Meddig, rest, fogsz feküdni, mikor kelsz fel álmodból?
Kor lenge vil du liggja, du leting? Når ris du upp or di svevn?
10 Egy kis alvás, egy kis szendergés; egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj:
Endå litt svevn, endå litt blunding, endå litt kvild med henderne i kross,
11 majd eljön, mint vándor, a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.
so kjem armodi di som ein farande fant og naudi som skjoldvæpna mann.
12 Alávaló ember, jogtalan férfi, szájnak görbeségével jár,
Ugagns menneskje, illgjerningsmann, er den som gjeng og rengjer munnen,
13 hunyorgat szemeivel, kapargat lábaival, mutogat ujjaival;
som blinkar med augo, skrapar med foten, peikar med fingrarne,
14 ferdeség a szívében, rosszat kohol minden időben, viszályokat indít.
med meinspel i hjarta, alltid emnar på ilt, og yppar trættor.
15 Azért hirtelen jön meg szerencsétlensége, rögtön megtöretik és nincsen gyógyulás.
Difor kjem hans undergang brått, snøgt vert han ulækjande krasa.
16 Hat dolog van, a mit gyűlöl az Örökkévaló és hét, a mi lelkének utálata:
Det er seks ting som Herrens hatar, og sju er ei gru for hans sjæl:
17 Fennhéjázó szemek, hazug nyelv, és ártatlan vért ontó kezek;
Storlåtne augo, ljugartunga, hender som renner ut skuldlaust blod,
18 szív, mely jogtalan gondolatokat kohol, lábak, melyek futva sietnek a rosszra;
hjarta som tenkjer upp vonde råder, føter som renner rapt til vondt,
19 hazugságnak lehelője, hamis tanú, s a ki viszályokat indít testvérek közt.
den som lyg og vitnar falskt, den som yppar strid millom brør.
20 Óvd meg, fiam, atyád parancsát és el ne hagyjad anyád tanítását;
Son min, tak vare på bodet åt far din, og kasta’kje frå deg læra åt mor di!
21 kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd azokat nyakadra.
Bitt deim alltid til hjarta ditt, knyt deim um halsen din!
22 Mikor jársz, az vezetni fog téged, mikor lefekszel, őrködik feletted, s mikor felébredtél, az beszélget veled.
Når du gjeng, skal læra leida deg; når du ligg, skal ho vaka yver deg; når du vaknar, skal ho tala til deg.
23 Mert mécses a parancs és a tan világosság, és élet útja az oktatásnak feddései.
For bodet er ei lykt og lovi er ljos, og påminning med tukt er livsens veg.
24 Hogy megőrizzen téged a rossz asszonytól, a simanyelvű idegen nőtől.
Dei kann vara deg frå den vonde kvinna, frå den sleipe framande tunga.
25 Ne kívánd meg szépségét szívedben, s el ne fogjon téged szempilláival.
Ikkje trå i hjarta etter vænleiken hennar, og lat ho’kje fanga deg med augneloki sine!
26 Mert parázna asszonyért egy czipó kenyérre jutsz, s férjes asszony a drága lelket vadássza.
For skjøkja armar ut til siste brødbit, og gifte kona jagtar etter dyre livet.
27 Kaparhat-e valaki tüzet az ölében és ruhái el nem égnek,
Kann nokon taka eld i fanget og ikkje brenna klædi sine?
28 avagy járhat-e valaki parázson és lábai meg nem perzselődnek?
Ell’ kann ein gå på gløder og ikkje svida føterne?
29 Olyan az, a ki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlenül, bárki hozzányúl.
So vert det med den som gjeng inn til kona åt grannen; ingen kjem urefst frå det, um han rører henne.
30 Nem gúnyolják a tolvajt, midőn lop, hogy kielégítse lelkét, midőn éhezik;
Vert ikkje tjuven vanvyrd, um han stel og vil stilla sin svolt?
31 ha rajtakapják, hétszeresen fizet, házának egész vagyonát odaadja.
Vert han teken, lyt han sjufaldt betala, alt han eig i sitt hus, lyt han gjeva.
32 Ki házasságot tör asszonnyal, esztelen; a ki önmagát megrontja, az cselekszi ezt.
Den som driv hor med ei kona, er vitlaus, den som vil tyna seg sjølv, gjer slikt.
33 Kárt és szégyent talál, és gyalázata nem töröltetik el.
Hogg og skjemsla fær han, og ingen utslettar hans skam.
34 Mert féltékenység a férfiúnak dühe s nem kímél a bosszú napján,
For mannen harmast i åbryskap, på hemnsdagen sparer han ikkje.
35 nincs tekintettel semmi váltságra s nem enged, noha sokasítod az ajándékot.
Han bryr seg ikkje um nokor bot og tek’kje imot um du gjev han mykje.
