Mikeás 2
1 Oh azok kik jogtalanságot gondolnak ki és rosszat cselekesznek fekvőhelyeiken; a reggel virradtakor megcselekszik, mert van rá mód a kezükben.
Malheur à ceux qui méditent l’iniquité et préparent le mal sur leurs couches, pour l’accomplir dès la pointe du jour autant que cela est en leur pouvoir!
2 Megkívánnak mezőket és elrabolják, házakat, és elveszik; kifosztják a férfit és házát, embert és birtokát.
Ils convoitent des champs et les volent, des maisons et s’en emparent. Ils usent de violence envers les hommes et leurs demeures, envers les propriétaires et leurs domaines.
3 Azért így szól az Örökkévaló: Íme én kigondolok a nemzetség ellen veszedelmet, a honnan nem mozdíthatjátok el a nyakatokat, és nem járhattok magasan, mert gonosz idő az.
Eh bien! dit l’Eternel, voici je médite, moi, contre cette engeance une calamité où vous enfoncerez jusqu’au cou: vous ne marcherez plus la tête haute, car ce sera un temps de malheur.
4 Ama napon példázatot hangoztatnak rólatok: és jajgatnak jajgató jajgatással, mondván: Pusztítva pusztíttattunk el, népemnek osztályrészét másnak adja – mint mozdít el engem! – a hódítónak, ki mezőnket felosztja.
En ce jour, on chantera à votre propos une satire, on soupirera une complainte; on dira: "Nous sommes totalement ruinés! L’Héritage de mon peuple passe à d’autres mains. Hélas! Comme on m’en expulse pour le répartir entre les ravisseurs de notre champ!"
5 Azért nem lesz neked, ki mérőkötelet vet a sors útján az Örökkévalónak gyülekezetében!
En vérité il n’y aura personne pour toi qui puisse jeter le cordeau sur un lot de terre dans la Communauté du Seigneur.
6 Ne szónokoljatok! – szónokolják; ne szónokoljanak ezeknek, nem szűnik meg a gyalázkodás!
"Ne pérorez pas, ainsi pérorent-ils; on ne débite pas de pareils discours; les avanies n’ont pas de fin!"
7 Mily mondás, oh Jákób háza, vajon kifogyott-e az Örökkévaló türeleme, avagy ilyenek-e az ő cselekedetei? Nemde jót tesznek szavaim az egyenesen járóval.
Est-il permis de parler ainsi, maison de Jacob? L’Eternel manque-t-il de patience? Sont-ce là ses œuvres? Mes paroles ne sont-elles pas bienveillantes pour celui qui marche droit?
8 De népem ellenében ellenségül támadnak: felül a ruhán lehúzzátok a köpenyt azokról, kik bizton vonulnak, harczból visszatérve.
Mais depuis longtemps mon peuple s’érige en ennemi; ceux qui passent en sécurité, comme s’ils revenaient du combat, vous les dépouillez du manteau qui couvre leur vêtement.
9 Népemnek asszonyait kiűzitek gyönyörködésük házából, kisdedeikről leszeditek az én ékességemet mindétig!
Les femmes de mon peuple, vous les chassez de leurs maisons de plaisance; à leurs enfants vous enlevez pour toujours le lustre qu’ils me doivent.
10 Keljetek föl s menjetek, mert nem ez a nyugalom, a rontó tisztátalanság, az iszonyú romlás miatt.
Debout et en route! car ce n’est plus ici une terre de repos: parce qu’elle a été souillée, elle sera une cause de souffrances, de cruelles souffrances.
11 Ha valaki, ki széllel és hamissággal jár, azt hazudja szónokolok neked borról és részegítő italról, az lenne a népnek szónokklója.
Qu’un homme se présente, se nourrissant de vent, inventant des mensonges, et qu’il dise: "Je vais te tenir des discours sur le vin et les boissons fortes," voilà un prédicateur pour ce peuple!
12 Gyűjtve gyűjtelek, Jákób, egészen, összehozva összehozom Izraél maradékát, egyaránt ollyá teszem, mint az akol juhait, mint nyáj a legelőjén, zajongni fognak embertől.
J’Aurai soin de te rassembler tout entier, ô Jacob, de te réunir, ô reste d’Israël! Comme les brebis dans un parc, comme un troupeau dans le pâturage, je les mettrai ensemble: ce sera une multitude bruyante d’hommes.
13 Haladt az úttörő előttük, áttörnek és elvonulnak, a kapun mentek ki; előttük vonult királyuk, az Örökkévaló élükön!
Devant eux marche celui qui brise la clôture; ils la renversent, se précipitent par l’ouverture et sortent: leur roi les précède et l’Eternel est à leur tête.
