Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Lembra-te, SENHOR, do que tem nos acontecido; presta atenção e olha nossa humilhação.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Nossa herança passou a ser de estrangeiros, nossas casas de forasteiros.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
Órfãos somos sem pai, nossas mães são como viúvas.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
Bebemos nossa água por dinheiro; nossa lenha temos que pagar.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Perseguição sofremos sobre nossos pescoços; estamos cansados, mas não temos descanso.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Nós nos rendemos aos egípcios e aos assírios para nos saciarmos de pão.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Nossos pais pecaram, e não existem mais; porém nós levamos seus castigos.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Servos passaram a nos dominar; ninguém há que [nos] livre de suas mãos.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
Com risco de vida trazemos nosso pão, por causa da espada do deserto.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Nossa pele se tornou negra como um forno, por causa do ardor da fome.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
Abusaram das mulheres em Sião, das virgens nas cidades de Judá.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Os príncipes foram enforcados por sua mãos; não respeitaram as faces dos velhos.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
Levaram os rapazes para moer, e os moços caíram debaixo da lenha [que carregavam].
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
Os anciãos deixaram de [se sentarem] junto as portas, os rapazes de suas canções.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
Acabou a alegria de nosso coração; nossa dança se tornou em luto.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
Caiu a coroa de nossa cabeça; ai agora de nós, porque pecamos.
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
Por isso nosso coração ficou fraco, por isso nossos olhos escureceram;
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
Por causa do monte de Sião, que está desolado; raposas andam nele.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
Tu, SENHOR, permanecerás para sempre; [e] teu trono de geração após geração.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Por que te esquecerias de nós para sempre e nos abandonarias por tanto tempo?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Converte-nos, SENHOR, a ti, e seremos convertidos; renova o nossos dias como antes;
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
A não ser que tenhas nos rejeitado totalmente, e estejas enfurecido contra nós ao extremo.
