Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Lembra-te, Senhor, do que nos tem succedido: considera, e olha o nosso opprobrio.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
A nossa herdade passou a estranhos, e as nossas casas a forasteiros.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
Orphãos somos sem pae, nossas mães são como viuvas.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
A nossa agua por dinheiro a bebemos, por preço vem a nossa lenha.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Padecemos perseguição sobre os nossos pescoços: estamos cançados, e nós não temos descanço.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Aos egypcios estendemos as mãos, e aos syros, para nos fartarem de pão.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Nossos paes peccaram, e já não são: nós levamos as suas maldades.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Servos dominam sobre nós; ninguem ha que nos arranque da sua mão.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
Com perigo de nossas vidas trazemos o nosso pão, por causa da espada do deserto.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Nossa pelle se ennegreceu como um forno, por causa do ardor da fome.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
Forçaram as mulheres em Sião, as virgens nas cidades de Judah.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Os principes foram enforcados pelas mãos; as faces dos velhos não foram reverenciadas.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
Aos mancebos tomaram para moer, e os moços tropeçaram debaixo da lenha.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
Os velhos cessaram de se assentarem á porta, os mancebos de sua canção.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
Cessou o gozo de nosso coração, converteu-se em lamentação a nossa dança.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
Já caiu a corôa da nossa cabeça; ai agora de nós, porque peccámos.
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
Portanto desmaiou o nosso coração, por isto se escureceram os nossos olhos.
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
Pelo monte de Sião, que está assolado, as raposas andam por elle.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
Tu, Senhor, permaneces eternamente, e o teu throno de geração em geração.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Porque te esquecerias de nós para sempre? porque nos desampararias tanto tempo?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Converte-nos, Senhor, a ti, e nos converteremos: renova os nossos dias como d'antes.
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
Porque nos rejeitarias totalmente? te enfurecerias contra nós em tão grande maneira?
