Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
And Job answered, and said:
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
Indeed I know it is so, and that man cannot be justified compared with God.
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
If he will contend with him, he cannot answer him one for a thousand.
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
He is wise in heart, and mighty in strength: who hath resisted him, and hath had peace?
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
Who hath removed mountains, and they whom he overthrew in his wrath, knew it not.
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
Who shaketh the earth out of her place, and the pillars thereof tremble.
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
Who commandeth tile sun and it riseth not: and shutteth up the stars as it were under a seal:
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
Who alone spreadeth out the heavens, and walketh upon the waves of the sea.
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
Who maketh Arcturus, and Orion, and Hyades, and the inner parts of the south.
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
Who doth things great and incomprehensible, and wonderful, of which there is no number.
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
If he come to me, I shall not see him: if he depart I shall not understand.
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
If he examine on a sudden, who shall answer him? or who can say: Why dost thou so?
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
God, whose wrath no mall can resist, and under whom they stoop that bear up the world.
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
What am I then, that I should answer him, and have words with him?
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
I, who although I should have any just thing, would not answer, but would make supplication to my judge.
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
And if he should hear me when I call, I should not believe that he had heard my voice.
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
For he shall crush me in a whirlwind, and multiply my wounds even without cause.
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
He alloweth not my spirit to rest, and he filleth me with bitterness.
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
If strength be demanded, he is most strong: if equity of judgment, no man dare bear witness for me.
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
If I would justify myself, my own mouth shall condemn me: if I would shew myself innocent, he shall prove me wicked.
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
Although I should be simple, even this my soul shall be ignorant of, and I shall be weary of my life.
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
One thing there is that I have spoken, both the innocent and the wicked he consumeth.
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
If he scourge, let him kill at once, and not laugh at the pains of the innocent.
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
The earth is given into the hand of the wicked, he covereth the face of the judges thereof: and if it be not he, who is it then?
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
My days have been swifter than a post: they have fled away and have not seen good.
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
They have passed by as ships carrying fruits, as an eagle flying to the prey.
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
If I say: I will not speak so: I change my face, and am tormented with sorrow.
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
I feared all my works, knowing that thou didst not spare the offender.
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
But if so also I am wicked, why have I laboured in vain?
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
If I be washed as it were with snow waters, and my hands shall shine ever so clean:
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
Yet thou shalt plunge me in filth, and my garments shall abhor me,
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
For I shall not answer a man that is like myself: nor one that may be heard with me equally in judgment.
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
There is none that may be able to reprove both, and to put his hand between both.
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
Let him take his rod away from me, and let not his fear terrify me.
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
I will speak, and will not fear him: for I cannot answer while I am in fear.
