Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
To naah Job mah,
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
to lok loe amsoem, tiah ka panoek; toe kami loe kawbangmaw Sithaw hmaa ah toeng thai tih?
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
Kami mah anih hoi lok angaek han koeh cadoeh, vai sangto thungah vaito mataeng doeh pathim thai mak ai.
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
Sithaw loe palunghahaih, thacakhaih hoiah koi; palung thah, anih ih lok aek kami loe khosak hoihaih hnuk vai maw?
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
Sithaw palungphui naah, nihcae panoek ai ah maenawk to angthuisak moe, amletsak thaih,
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
long to angthuisak hanah ahuenh moe, tungnawk to anghuensak.
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
Ni tacawt han ai ah lok a thuih pae; cakaehnawk aanghaih to vingh pae khoep.
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
Anih mah khue ni vannawk to payuengh moe, tuipui tuiphunawk to cawh thaih.
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
Anih loe Arcturus, Orian, Pleiades cakaehnawk hoi aloih bang ih cakaehnawk Sahkung ah oh.
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
Anih loe panoek thai ai kalen hmuennawk to sak; ue, kroek laek ai dawnraihaih doeh a sak.
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
Khenah, anih ka taengah caeh naah, ka hnu thai ai; a caeh poe naah, anih to ka panoek thai ai.
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
Khenah, anih mah la ving nahaeloe, mi mah maw pakaa thai tih? Mi mah maw anih khaeah, Timaw na sak? tiah thui thai tih?
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
Sithaw palungphuihaih dip ai nahaeloe, amoek kami thapaek kaminawk loe anih hmaa ah ni akuep o sut tih.
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
Kawbangmaw anih ih lok to ka pathim thai tih? Anih hoi lok angaek hanah kawbaktih lok maw ka qoih han?
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
Zaehaih ka tawn ai langlacadoeh, anih to ka aek thai mak ai; lokcaekkung khaeah loe tahmenhaih khue ni ka hnik thaih.
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
Anih to ka kawk moe, ka kawkhaih lok na pathim pae aep to mah, anih mah ka lok na tahngai pae tih, tiah ka poek ai.
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
Anih mah takhi sae hoiah ang boh moe, takung om ai ah nganbawh kana ang pungsak.
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
Kai han anghahhaih takhi na paek ai, kakhaa patangkhanghaih hoiah ni ang koisak.
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
Thacakhaih kawng thuih nahaeloe, khenah, anih loe thacak koek ah oh! Toenghaih hoi lokcaek naah doeh, mi mah maw lokcaekhaih im ah kai han lok pathim pae tih?
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
Zaehaih tawn ai ah ka oh langlacadoeh, ka pakha mah zaehaih na net tih; coek koi om ai ah ka oh, tiah ka thuih cadoeh, ka poek angkawnhaih to amtuengsak tih.
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
Coek koi om ai ah ka oh cadoeh, ka poekhaih ka panoek thai ai; ka hinghaih hae tiah doeh ka poek ai.
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
Maeto kaom kanghmong hmuen loe, Coek koi om ai kami doeh, kasae kami doeh, amro hmaek tih, tiah ka thuih.
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
Poek ai pui hoi kami to boh maat naah, anih mah zaehaih tawn ai kami nuiah lokcaekhaih to pahnui thuih.
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
Long loe kasae kami ban ah paek moe, lokcaekkungnawk to mikmaengsak; to hmuen to Sithaw mah sah ai nahaeloe, mi mah maw sah tih?
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
Ka hinghaih aninawk loe ca phawkung pongah doeh rang o kue; nihcae loe hoihhaih hnu ai ah, cawnh o.
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
To aninawk loe cawnh karang palongpui baktiah laemh o moe, moi cop hanah karangah kazawk tahmu baktiah oh o.
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
Laisaephaih ka pahnet han boeh, poekraihaih ka toengh moe, ka pahnui han boeh, tiah ka thuih cadoeh,
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
ka tongh ih patangkhanghaih to ka zit, kai hae zaehaih tawn ai kami ni, tiah Na poek mak ai, tito ka panoek.
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
Kahoih ai kami ah ka oh nahaeloe, tih hanah azom pui ah tok ka sak khing vop loe?
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
Ka takpum hae dantui hoi kam saeh moe, ka ban hae kaciim ah kam saeh cadoeh,
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
Sithaw mah tangnong thungah na va ueloe, ka khukbuen mah ka takpum hae panuet tih.
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
Lokcaekhaih ahmuen ah nawnto a caeh o moe, a lok pathim hanah, Sithaw loe kai baktiah om ai.
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
Aihnik lokcaek hmaek hanah, aicae salakah kaom kami mi doeh om ai.
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
Lokcaekhaih angmah ih cung to kai khae hoiah la ving nasoe loe, zitthok a sak ih hmuen mah na pazih hmah nasoe.
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
To tiah nahaeloe anih zithaih tawn ai ah lok to ka thuih han; toe vaihi loe lok ka thui thai ai.
