Jób 6

1 Felelt Jób és mondta:

Då tok Job til ords og svara:

2 Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!

«Um dei mitt mismod vega vilde og få ulukka mi på vegti,

3 Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.

det tyngjer meir enn havsens sand; difor var ordi mine ville.

4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.

For Allvalds pilar sit i meg, mi ånd lyt suga deira gift; Guds rædslor reiser seg til åtak.

5 Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?

Skrik asnet vel i grøne eng? Og rautar uksen ved sitt for?

6 Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?

Kven et det smerne utan salt? Kven finn vel smak i eggjekvite?

7 Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.

Det byd meg mot å røra slikt, det er som min utskjemde mat.

8 Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;

Å, fekk eg uppfyllt bøni mi! Gav Gud meg det eg vonar på!

9 s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!

Ja, vild’ han berre knusa meg, med hand si min livstråd slita!

10 Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.

Då hadde endå eg mi trøyst; trass pina skulde glad eg hoppa! - Den Heilage sitt ord eg held på.

11 Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?

Kva er mi kraft, at eg skuld’ vona? Mi framtid, at eg skulde tola?

12 Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?

Er krafti mi som steinen sterk? Er kanskje kroppen min av kopar?

13 Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.

Mi hjelp hev heilt forlate meg; all kvart stydjepunkt er frå meg teke.

14 Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!

Ein rådlaus treng av venen kjærleik, um enn han ottast Allvald ei.

15 Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.

Som bekken brørne mine sveik, lik bekkjefar som turkar ut.

16 A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;

Fyrst gruggast dei av bråna is, og snø som blandar seg uti,

17 mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.

men minkar so i sumarsoli, og kverv til slutt burt i sumarhiten.

18 Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.

Vegfarande vik av til deim, men kjem til øydemark og døyr.

19 Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;

Kjøpmenn frå Tema skoda dit, flokkar frå Saba vonar trygt;

20 megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.

men svikne vert dei i si von; dei narra vert når dei kjem fram.

21 Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.

So hev de vorte reint til inkjes, de rædsla såg, og rædde vart!

22 Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,

Hev eg då bede dykk um noko? Bad eg dykk løysa meg med gods?

23 és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?

og frelsa meg frå fiendvald og kjøpa meg frå røvarar?

24 Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.

Gjev meg eit svar, so skal eg tegja; seg meg kva eg hev synda med!

25 Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?

Eit rettvis ord er lækjebot; men last frå dykk er inkje verdt.

26 Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?

Du lastar meg for ordi mine; men vonlaus mann so mangt kann segja.

27 Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.

De kastar lut um farlaust barn, og handel driv um dykkar ven.

28 Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?

Vilde de berre sjå på meg! Trur de eg lyg dykk upp i augo?

29 Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!

Vend um, lat ikkje urett skje! Vend um, enn hev eg rett i dette.

30 Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?

Finst det vel fals på tunga mi? Kann ei min gom ulukka smaka?