Jób 4
1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Entonces Elifaz, el temanita, le respondió a Job
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
“¿Podría decir una palabra? No quiero molestarte, pero ¿quién podría callar y no responder?
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
Ciertamente has alentado a mucha gente y has apoyado a los que son débiles.
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
Tus consejos han ayudado a los que tropiezan para no caer, y has fortalecido a los que tienen las rodillas débiles.
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
Pero ahora eres tú el que sufre y estás molesto.
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
¿No fue tu reverencia a Dios lo que te dio confianza y tu integridad lo que te dio esperanza?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
Piénsalo: ¿desde cuándo mueren los inocentes? ¿Desde cuándo se destruye a la gente buena?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
¡Por lo que he visto, los mismos que plantan el mal y siembran problemas son quienes cosechan tales frutos!
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
Un soplo de Dios los destruye; una ráfaga de su cólera los aniquila.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
Los leones pueden rugir y gruñir, pero sus dientes se rompen.
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
Hasta un león muere por falta de alimento, y las crías de la leona se dispersan.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
“Una palabra se acercó sigilosamente a mí; un susurro llegó a mi oído.
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
Pensamientos inquietantes vinieron a mí en pesadillas, como cuando caes en un sueño profundo.
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
Me aterroricé y temblé; todos mis huesos se estremecieron.
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
Entonces un soplo me rozó la cara y me puso la piel de gallina.
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
Algo se detuvo, pero no pude ver su rostro. Mis ojos sólo podían distinguir una forma. Estaba totalmente silencioso, y entonces oí una voz:
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
‘¿Puede alguien ser justo ante Dios? ¿Puede alguien ser puro ante su Creador?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
Si ni siquiera se fía de sus siervos y dice que sus ángeles se equivocan,
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
¿cuánto más los que viven en estas casas de barro, cuyos cimientos se basan en el polvo, que se deshacen como la ropa por causa de la polilla?
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
Vivos por la mañana, muertos al anochecer. Mueren sin que nadie lo note.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
Son como las cuerdas de una tienda de campaña, que se levantan y se derrumban con la muerte. Mueren sin sabiduría’”.
