Jób 37
1 Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
Myn herte dredde of this thing, and is moued out of his place.
2 Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
It schal here an heryng in the feerdfulnesse of his vois, and a sown comynge forth of his mouth.
3 az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
He biholdith ouere alle heuenes; and his liyt is ouere the termes of erthe.
4 Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
Sown schal rore aftir hym, he schal thundre with the vois of his greetnesse; and it schal not be souyt out, whanne his vois is herd.
5 Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
God schal thundre in his vois wondurfulli, that makith grete thingis and that moun not be souyt out.
6 Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
Which comaundith to the snow to come doun on erthe, and to the reynes of wijntir, and to the reynes of his strengthe.
7 Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
Which markith in the hond of alle men, that alle men knowe her werkis.
8 S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
An vnresonable beeste schal go in to his denne, and schal dwelle in his caue, `ethir derke place.
9 A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
Tempestis schulen go out fro the ynnere thingis, and coold fro Arturus.
10 Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
Whanne God makith blowyng, frost wexith togidere; and eft ful brood watris ben sched out.
11 Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
Whete desirith cloudis, and cloudis spreeden abrood her liyt.
12 S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
Whiche cloudes cumpassen alle thingis bi cumpas, whidur euere the wil of the gouernour ledith tho, to al thing which he comaundith `to tho on the face of the world;
13 hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
whether in o lynage, ethir in his lond, ether in what euer place of his merci he comaundith tho to be foundun.
14 Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
Joob, herkene thou these thingis; stonde thou, and biholde the meruels of God.
15 Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
Whethir thou woost, whanne God comaundide to the reynes, that tho schulen schewe the liyt of hise cloudis?
16 Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
Whether thou knowist the grete weies of cloudis, and perfit kunnyngis?
17 Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
Whether thi cloothis ben not hoote, whanne the erthe is blowun with the south?
18 Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
In hap thou madist with hym heuenes, which moost sad ben foundid, as of bras.
19 Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
Schewe thou to vs, what we schulen seie to hym; for we ben wlappid in derknessis.
20 Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
Who schal telle to hym, what thingis Y speke? yhe, if he spekith, a man schal be deuourid.
21 Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
And now men seen not liyt; the eir schal be maad thicke sudenli in to cloudis, and wynd passynge schal dryue awei tho.
22 Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
Gold schal come fro the north, and ferdful preisyng of God.
23 A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
For we moun not fynde him worthili; he is greet in strengthe, and in doom, and in riytfulnesse, and may not be teld out.
24 Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
Therfor men schulen drede hym; and alle men, that semen to hem silf to be wise, schulen not be hardi to biholde.
