Jób 32
1 S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
Ona tri čovjeka prestadoše Jobu odgovarati, jer je on sebe smatrao nevinim.
2 Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
Nato se rasrdi Elihu, sin Barakeelov, iz Buza, od plemena Ramova: planu gnjevom na Joba zato što je sebe držao pravednim pred Bogom;
3 s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
a planu gnjevom i na tri njegova prijatelja jer nisu više našli ništa što bi odgovorili te su tako Boga osudili.
4 Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
Dok su oni govorili s Jobom, Elihu je šutio, jer su oni bili stariji od njega.
5 De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
Ali kad vidje da ona tri čovjeka nisu više imala odgovora u ustima, planu od srdžbe.
6 S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
I progovorivši, Elihu, sin Barakeelov, iz Buza, reče: “Po godinama svojim još mlad sam ja, a u duboku vi ste ušli starost; bojažljivo se zato ja ustezah znanje svoje pokazati pred vama.
7 Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
Mišljah u sebi: 'Govorit će starost, mnoge godine pokazat će mudrost.'
8 Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
Uistinu, dah neki u ljudima, duh Svesilnog mudrim čini čovjeka.
9 Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
Dob poodmakla ne daje mudrosti a niti starost pravednosti uči.
10 azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
Zato vas molim, poslušajte mene da vam i ja znanje svoje izložim.
11 Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
S pažnjom sam vaše besjede pratio i razloge sam vaše saslušao dok ste tražili što ćete kazati.
12 Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
Na vama moja sva bijaše pažnja, al' ne bi nikog da Joba pobije ni da mu od vas tko riječ opovrgne.
13 Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
Nemojte reći: 'Na mudrost smo naišli! Bog će ga pobit jer čovjek ne može.'
14 De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
Nije meni on besjedu upravio: odvratit mu neću vašim riječima.
15 Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
Poraženi, otpovrgnut ne mogu, riječi zapeše u grlu njihovu.
16 Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
Čekao sam! Al', gle, oni ne zbore. Umukoše, ni riječ više da kažu!
17 Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
Na meni je da progovorim sada, znanje ću svoje i ja izložiti.
18 Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
Riječi mnoge u meni naviru dok iznutra moj duh mene nagoni.
19 Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
Gle, nutrina mi je k'o mošt zatvoren, k'o nova će se raspući mješina.
20 Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
Da mi odlane, govorit ću stoga, otvorit ću usne i odvratit' vama.
21 Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
Nijednoj strani priklonit se neću niti laskat ja namjeravam kome.
22 mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
Laskati ja ne umijem nikako, jer smjesta bi me Tvorac moj smaknuo.
