Jób 31
1 Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?
Jeg sluttede en Pagt med mit Øje om ikke at se paa en Jomfru;
2 Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?
hvad var ellers min Lod fra Gud hist oppe, den Arv, den Almægtige gav fra det høje?
3 Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.
Har ikke den lovløse Vanheld i Vente, Udaadsmændene Modgang?
4 Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!
Ser han ej mine Veje og tæller alle mine Skridt?
5 Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –
Har jeg holdt til med Løgn, og hasted min Fod til Svig —
6 mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –
paa Rettens Vægtskaal veje han mig, saa Gud kan kende min Uskyld —
7 ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:
er mit Skridt bøjet af fra Vejen, og har mit Hjerte fulgt mine Øjne, hang noget ved mine Hænder,
8 hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!
da gid jeg maa saa og en anden fortære, og hvad jeg planted, oprykkes med Rode!
9 Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:
Blev jeg en Daare paa Grund af en Kvinde, og har jeg luret ved Næstens Dør,
10 másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;
saa dreje min Hustru Kværn for en anden, og andre bøje sig over hende!
11 mert gazság az, s bírák elé való bűn az,
Thi sligt var Skændselsdaad, Brøde, der drages for Retten,
12 mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!
ja, Ild, der æder til Afgrunden og sætter hele min Høst i Brand!
13 Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –
Har jeg ringeagtet min Træls og min Trælkvindes Ret, naar de trættede med mig,
14 hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,
hvad skulde jeg da gøre, naar Gud stod op, hvad skulde jeg svare, naar han saa efter?
15 hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –
Har ikke min Skaber skabt ham i Moders Skød, har en og samme ej dannet os begge i Moders Liv?
16 ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,
Har jeg afslaaet ringes Ønske, ladet Enkens Øjne vansmægte,
17 s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle
var jeg ene om at spise mit Brød, har den faderløse ej spist deraf —
18 – hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;
nej, fra Barnsben fostred jeg ham som en Fader, jeg ledede hende fra min Moders Skød.
19 ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,
Har jeg set en Stakkel blottet for Klæder, en fattig savne et Tæppe —
20 ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;
visselig nej, hans Hofter velsigned mig, naar han varmed sig i Uld af mine Lam.
21 ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:
Har jeg løftet min Baand mod en faderløs, fordi jeg var vis paa Medhold i Retten,
22 vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;
saa falde min Skulder fra Nakken, saa rykkes min Arm af Led!
23 mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!
Thi Guds Rædsel var kommet over mig, og naar han rejste sig, magted jeg intet!
24 Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;
Har jeg slaaet min Lid til Guld, kaldt det rene Guld min Fortrøstning,
25 ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;
var det min Glæde, at Rigdommen voksed, og at min Haand fik sanket saa meget,
26 ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,
saa jeg, hvorledes Sollyset straaled, eller den herligt skridende Maane,
27 és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:
og lod mit Hjerte sig daare i Løn, saa jeg hylded dem med Kys paa min Haand —
28 az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!
ogsaa det var Brøde, der drages for Retten, thi da fornægted jeg Gud hist oppe.
29 Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –
Var min Avindsmands Fald min Glæd jubled jeg, naar han ramtes af Vanheld —
30 hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;
nej, jeg tillod ikke min Gane at synde, saa jeg bandende kræved hans Sjæl.
31 ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól
Har min Husfælle ej maattet sige: »Hvem mættedes ej af Kød fra hans Bord« —
32 az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;
nej, den fremmede laa ej ude om Natten, jeg aabned min Dør for Vandringsmænd.
33 ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,
Har jeg skjult mine Synder, som Mennesker gør, saa jeg dulgte min Brøde i Brystet
34 mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!
af Frygt for den store Hob, af Angst for Stamfrænders Ringeagt, saa jeg blev inden Døre i Stilhed! —
35 Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:
Ak, var der dog en, der hørte paa mig! Her er mit Bomærke — lad den Almægtige svare! Havde jeg blot min Modparts Indlæg!
36 bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,
Sandelig, tog jeg det paa min Skulder, kransed mit Hoved dermed som en Krone,
37 lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!
svared ham for hvert eneste Skridt og mødte ham som en Fyrste.
38 Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;
Har min Mark maattet skrige over mig og alle Furerne græde,
39 ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:
har jeg tæret dens Kraft uden Vederlag, udslukt dens Ejeres Liv,
40 búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.
saa gro der Tjørn for Hvede og Ukrudt i Stedet for Byg! Her ender Jobs Ord.
