Jób 22
1 Felelt a Témánbeli Elifáz és mondta:
Then answered Eliphaz the Temanite, and said,
2 Istennek tesz-e hasznot az ember? Bizony önmagának tesz hasznot az eszes!
Can a man be profitable unto God? Surely he that is wise is profitable unto himself.
3 Érdeke van-e a Mindenhatónak abban, hogy igaz vagy, avagy nyeresége, hogy gáncstalanná teszed útaidat?
Is it any pleasure to the Almighty, that thou art righteous? Or is it gain [to him], that thou makest thy ways perfect?
4 Vajon istenfélelmed miatt fenyít-e meg téged, száll veled ítéletedre?
Is it for thy fear [of him] that he reproveth thee, That he entereth with thee into judgment?
5 Nemde nagy a te rosszaságod, s nincs vége bűneidnek!
Is not thy wickedness great? Neither is there any end to thine iniquities.
6 Mert megzálogoltad testvéreidet ok nélkül, s a meztelenek ruháit lehúzod;
For thou hast taken pledges of thy brother for nought, And stripped the naked of their clothing.
7 nem adtál vizet inni az elbágyadtnak s az éhezőtől megvontad a kenyeret.
Thou hast not given water to the weary to drink, And thou hast withholden bread from the hungry.
8 S az erős kar emberéé az ország s a nagytekintetű marad benne lakónak.
But as for the mighty man, he had the earth; And the honorable man, he dwelt in it.
9 Özvegyeket üresen bocsátottál el s az árvák karjai összezúzattak.
Thou hast sent widows away empty, And the arms of the fatherless have been broken.
10 Azért vannak körülötted tőrök, s rettegés rémít meg téged hirtelen.
Therefore snares are round about thee, And sudden fear troubleth thee,
11 Vagy nem látod-e a sötétséget, a vízáradatot, mely téged elborít?
Or darkness, so that thou canst not see, And abundance of waters cover thee.
12 Nemde Isten az ég magasságában van, s nézd a csillagok tetejét, mily magasak!
Is not God in the height of heaven? And behold the height of the stars, how high they are!
13 S te azt mondod: Mit tudhat Isten, vajon sűrű ködön keresztül ítélhet-e?
And thou sayest, What doth God know? Can he judge through the thick darkness?
14 Felhő az ő rejteke s nem lát s az egek körén járkál.
Thick clouds are a covering to him, so that he seeth not; And he walketh on the vault of heaven.
15 Vajon az őskor ösvényét követed-e, melyet tapostak a jogtalanság emberei?
Wilt thou keep the old way Which wicked men have trodden?
16 Kik megragadtattak idő előtt, folyammá omlott szét alapjuk;
Who were snatched away before their time, Whose foundation was poured out as a stream,
17 kik azt mondták Istennek: távozz tőlünk, s hogy mit tehet nekik a Mindenható
Who said unto God, Depart from us; And, What can the Almighty do for us?
18 holott ő megtöltötte házaikat jóval: de távol legyen tőlem a gonoszok tanácsa!
Yet he filled their houses with good things: But the counsel of the wicked is far from me.
19 Látják az igazak s örülnek s az ártatlan gúnyolódik rajtuk:
The righteous see it, and are glad; And the innocent laugh them to scorn,
20 bizony megsemmisült a mi támadónk, s a mi maradt tőlük, tűz emésztette meg!
[Saying], Surely they that did rise up against us are cut off, And the remnant of them the fire hath consumed.
21 Szegődjél csak hozzá s békéd lesz, az által jön reád a jó;
Acquaint now thyself with him, and be at peace: Thereby good shall come unto thee.
22 fogadj csak el szájából tant és vedd mondásait szívedbe.
Receive, I pray thee, the law from his mouth, And lay up his words in thy heart.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, fölépülsz, ha eltávolítsz jogtalanságot sátradból;
If thou return to the Almighty, thou shalt be built up, If thou put away unrighteousness far from thy tents.
24 s porba helyezd az érczet s patakok kavicsába az Ófir-aranyat,
And lay thou [thy] treasure in the dust, And [the gold of] Ophir among the stones of the brooks;
25 s legyen a Mindenható a te érczed s ragyogó ezüstöd neked:
And the Almighty will be thy treasure, And precious silver unto thee.
26 akkor bizony a Mindenhatóban fogsz gyönyörködni s felemelheted Istenhez arczodat.
For then shalt thou delight thyself in the Almighty, And shalt lift up thy face unto God.
27 Fohászkodol hozzá s ő hallgat rád a fogadalmaidat megfizetheted.
Thou shalt make thy prayer unto him, and he will hear thee; And thou shalt pay thy vows.
28 A mely szóval határozol, az beteljesül neked, és útaid fölött világosság derült föl.
Thou shalt also decree a thing, and it shall be established unto thee; And light shall shine upon thy ways.
29 Ha kit megaláztak s azt mondod: emelkedés! a lecsüggedt szeműt megsegíti ő;
When they cast [thee] down, thou shalt say, [There is] lifting up; And the humble person he will save.
30 megmenti a nem ártatlant s megmenekül kezeid tisztasága által.
He will deliver [even] him that is not innocent: Yea, he shall be delivered through the cleanness of thy hands.
