Jób 19
1 Felelt Jób és mondta:
Job progovori i reče:
2 Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
“TÓa dokle ćete mučit' dušu moju, dokle ćete me riječima satirat'?
3 Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
Već deseti put pogrdiste mene i stid vas nije što me zlostavljate.
4 De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
Pa ako sam zastranio doista, na meni moja zabluda ostaje.
5 Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
Mislite li da ste me nadjačali i krivnju moju da ste dokazali?
6 tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
Znajte: Bog je to mene pritisnuo i svojom me je on stegnuo mrežom.
7 Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
Vičem: 'Nasilje!' - nema odgovora; vapijem - ali za me pravde nema.
8 Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
Sa svih strana put mi je zagradio, sve staze moje u tminu zavio.
9 Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
Slavu je moju sa mene skinuo, sa moje glave strgnuo je krunu.
10 Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
Podsijeca me odasvud te nestajem; k'o drvo, nadu mi je iščupao.
11 Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
Raspalio se gnjev njegov na mene i svojim me drži neprijateljem.
12 Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
U bojnom redu pristižu mu čete, putove proti meni nasipaju, odasvud moj opkoljavaju šator.
13 Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
Od mene su se udaljila braća, otuđili se moji poznanici.
14 Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
Nestade bližnjih mojih i znanaca, gosti doma mog zaboraviše me.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
Sluškinjama sam svojim kao stranac, neznanac sam u njihovim očima.
16 Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
Slugu zovnem, a on ne odgovara i za milost ga moram zaklinjati.
17 Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
Mojoj je ženi dah moj omrznuo, gadim se djeci vlastite utrobe.
18 Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
I deranima na prezir tek služim, ako se dignem, rugaju se meni.
19 Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
Pouzdanicima sam svojim mrzak, protiv mene su oni koje ljubljah.
20 Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
Kosti mi se za kožu prilijepiše, osta mi jedva koža oko zuba.
21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
Smilujte mi se, prijatelji moji, jer Božja me je ruka udarila.
22 Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
Zašto da me k'o Bog sam progonite, zar se niste moga nasitili mesa?
23 Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
O, kad bi se riječi moje zapisale i kad bi se u mjed tvrdu urezale;
24 vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
kad bi se željeznim dlijetom i olovom u spomen vječan u stijenu uklesale!
25 De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
Ja znadem dobro: moj Izbavitelj živi i posljednji će on nad zemljom ustati.
26 S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
A kad se probudim, k sebi će me dići: iz svoje ću puti tad vidjeti Boga.
27 A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
Njega ja ću kao svojega gledati, i očima mojim neće biti stranac: za njime srce mi čezne u grudima.
28 Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
Kad kažete: 'Kako ćemo ga goniti? Koji ćemo razlog protiv njega naći?',
29 rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
mača tad se bojte: grijehu mač je kazna. Saznat ćete tada da imade suda!”
